Hosszabb idő után újból jelentkezem.
Pereg az élet.
Lassan vége a nyárnak, megkezdődött az ovi, ebből kifolyólag sűrű a program, főleg most az elején, de valahogy úgy tűnik nem lesz túl laza év közben. Kell az erő és a türelem, mert sok a gyerek. 28 gyerek van beíratva a csoportunkba, és maga a terem sem nagy, a jelenlét meg jó, vagyis éppen csak a betegek hiányoznak.
Első két hétben mindketten bemegyünk délelőtt Kingával, és felváltva maradunk délutánra. Tapasztalat szerint így könnyebb a beszoktatás, és a közben esedékes felmérés.
Amúgy nem lesz könnyű év, mert sok a kicsi, de közben van 10 nagy is, akikből 8 iskolába keszül, és őket készíteni kell, na de én optimista vagyok, hogy minden rendben lesz, belejövünk a ritmusba.
Vagy két - három reggel alig alig tudtam felkelni. Azért érzem, hogy nem vakáció van már.
Közben a ház körül is sok a munka, csövezés, meg egyebek, de lassan annak is a végére érünk.
Aminek örülök, hogy most már nincs egyetem. Legalább ennyivel kevesebb ebben az évben. Pénzt se kell már kiadni rá, ami jó, számba véve, hogy a fizetés csökkent, nem nőtt, no de nem panaszkodom, hálás vagyok azért, ami van, és a munkahelyért, hiszen másnak még ennyi sem jut.
Közben néha még olvasgatok, persze mire odajutok, már annyira fáradt vagyok, hogy sokszor már csak épp egy keveset olvasok, és álmosodom bele.
Na de belejövök én. Isten áldja meg ezt az iskolai évet, ezt kívánom minden ovisnak, iskolásnak, egyetemistának és azoknak, akik valamilyen területen tanítanak.
Még írok, remélem sűrűbben. :)
Elmúlt ez a 2010-es esztendő is... minden jóval, és kevésbé jóval, örömökkel, néha bánatokkal...
