2010. június 24., csütörtök

Prokofjew: Péter és a farkas (Peter and the wolf)

Liciben, zeneórán, mikor a hangszerekről tanultunk Enikő, a tanárnőnk behozta kazettán ezt a Prokofjew zenét. Azóta párszor eszembe jutott, de nem emlékeztem már mi votl a címe, és vagy két hete, valahonnan előkert a címe, és azonnal tudtam, hogy ez az amit kerestem.
Annakidején, azt figyeltük meg, hogy milyen kifejezőek a hangszerek, és hogy mindegyiknek más-más a hangzása, és mennyire jól lehet velük különböző kombinációban, különböző hatást elérni.
Aztán ma ahogy utánakerestem, rátaláltam a zenére eljátszott bábjátékra is meg razfilmre is. De magát csak a zenét is csodálatos hallgatni. :)

És akkor a rövid pihenés után, menjek vissza a tanuláshoz. :)

És kozben hadd menjen valami jó zene is. :)


2010. június 21., hétfő

7 dolog Istenről, ahogyan én megismertem Őt


Olga nénnye játékra hívott. A feladat hogy leírjam, milyennek ismertem meg Istenemet, úgy, személyesen, az én életemben.

1. Ő már kiskorom óta figyel, vigyáz rám, és gondja van reám, az életemet kezében tartja.
2. Kitartó, hűséges hozzám, még akkor is, amikor én nem (nem adta fel, hogy hozzám szóljon, még meg nem hallottam a hangját és követtem Őt)
3. Gondoskodó Atyám, hiszen sosem szenvedtem hiányt semmiben, amire szűkségem volt. Azt láttam, hogy megsegítette kis családunkat, a nehézségek közepette is, és most is azt látom, és hálás vagyok, hogy mindannyiunkat Ő a tenyerében hordoz. Nagy kegyelem, hogy 5-ön vagyunk testvérek, és mind az Övéi lehetünk.
4.Figyelmes, Szerető, Türelmes velem szemben. Mindig mindent a megfelelő időben rendelt ki.
5. Ő ismer a legjobban, sokszor úgy alakította életemet, ahogy arra nem is számítottam, és visszanézve jó látni, hogy Ő mindig tudta mire van szűkségem.
6. Jó tanár, a próbákon, a küzdelmeken keresztűl, mindenen át Ő tanít a szeretetre, a jóságra mások iránt, a türelemre, arra, hogy az Ő szemével lássak másokat, és még annyi mindenre. Szól hozzám, és tanít arra, hogy egyre tisztábban halljam a hangját.
7. Kikutathatatlan, titokzatos, hatalmas Isten. Bármennyit is megtudok Róla, még mindig csak egy pici töredékét tudom mindannak ami Őt jelképezzi, mindannak, ami Róla szól.

2010. június 15., kedd

Bográcsoztunk

a hétvégén Rudicskán.
Meghívtuk Jutkáékat is.
Sajnos nagy volt a meleg es sok volt a szunnyog, no de lehetett volna még melegebb is, és a szunnyogok is lehettek volna szemtelenebbek is, szóval nem panaszkodom.

Na de attól mi jól éreztük magunkat, elveztünk kint lenni a természetben, ettünk epret, meg cseresznyét, aztán közben a bográcsos is elkészűlt és az is nagyon fincsi volt.



Közben elkezdődött az első vakációs hét. Szeretek benn lenni a házban, mert nálunk a földszinten nekem megfelelő idő van.
Persze a tegnap voltam a városban is, nem azért mert nagyon vágytam ki a melegre, de menni kellett. Na és a villamoson majd megsűltem, hiszen beszorítva sok ember semmi levegő nélkűl, a 33 fokos hőségben, elképzelhetitek. Aztán egy ajtőhoz húzódtam, és ott még néha , ha kinyílott az jtő, beáramlott egy kis friss levegő.
Közben már kedd van, nem is jön hogy elhiggyem. Telnek a napok...
Szép hetet nektek. :) Jó hűsülést az árnyékban, a hűvös szobákban, ki hol talál egy kis hűvös levegőt.

2010. június 12., szombat

Itt a vakáció

és én nagyon örülök neki :)
Ez az utolsó hét nagyon zsúfolt volt az oviban, sokat is voltam benn, volt közben aszfaltrajzverseny, évzáró ünnepély és a tegnap még az itteni állatkertbe is ellátogattunk. Persze nagyon jól zártuk az évet, a gyerekek nagyon élvezték, csak nekünk óvónőknek ez fárasztó, főleg így az utolsó pár napon. :) Na de megérte az ő örömükért. Tettem is fel képeket az ovis picassára.
Aztán akkor kezdődhet megint atanulás, meg kikapcsolódás.
Van dolog elég, de azért mégis lazább a program. :)
S akkor itt van pár kép a hétvégéről.


Az aszfaltrajzverseny után, oklevelet is kaptak a gyerekek. :)



2010. június 5., szombat

Itt a vége fuss el véle

Vége a vizsgaidőszaknak. Hála az Úrnak, a vizsgáim nagyon jól mentek. Tényleg az Úré a dicsőség, hisz nem volt időm olyan sokat tanulni, mint az első két évben. No de sikerűlt.
Még van jülius elején a licensz vizsgám, és ezzel meglennék.
Közben közeledik a tanév vége is. Még egy hét, közben az évvégi előadás, meg persze a rákészülés. No de még csak egy hét. És utánna pihenés, tanulással, licensszel, mennyegzőkkel, rokonlátogatásokkal fűszerezve.
Szóval áldott hétvégét nektek, és persze azután áldott hetet is. :)

És akkor a ma kapott igével zárom a bejegyzést: "Eben Háézer... Mindeddig megsegített bennünket az Úr!" (1Sámuel 7:12)