Olyan hamar repül az idő.
Még egy röpke hét és már kisvakáció, ami nekem amúgy nem vakáció, de mégis talán picit lazább.
Zsúfolt hetek vannak a hátamnál, és reméltem ez a hét már a normális lesz, semmi plusszal, de nem. Ezért vagy azért mégis mindig sokkal többet vagyok oviban.
A gyerekek megszokták. Nekünk óvónőknek mindig van bepótolni való papírmunkánk, ez az egy amit nem szeretek az oviban.
Úgy elmennék valahova... csak úgy kicsit bolyongani, vagy egy röpkét beszélgetni jó barátokkal, tesókkal, szülőkkel...
De itt van nekem az Úr, nála elcsendesedem, lenyúgszom, ha elfáradok.