Még egy kicsit

fáj a torkom, és most kezd feloldódni, de azért nagyjából túl vagyok a hétvégi influenzán. Közben az oviban is sok a munka, itthon is, hamar telnek a napok... Őszintén már varom a tavasz üde melegét, a nem csípős friss levegőt, a virágzó fák illatát, de addig is egyszerűen örülök annak, ami van, és az életnek.

No és persze előre örülök a hamarosan bekövetkező találkozásoknak. :) Már nagyon várom...

Közben a hideg téli napokon még olvasgatok is, a Biblia mellett sok mást is... Így kerültek sorra a Zilahról elhozott Anny Wienbruch könyvek, amiket mindig is nagyon szerettem. A Vidám család, a Tizenegyen voltunk ... a sorozat masik könyve a Napsugaras ház nincs jelenleg meg, kell gondolkozzak hogy tini koromban kiét olvastam el... és a Nem vetettünk a szélnek című könyveit. Még megvan az Aranyőrség, amit már vagy kétszer elolvastam, de most megint előveszem.

Aztán még elolvastam Johanna Ruth Dobschinertől az Eletere választott című könyvet. Nagyon tetszett... mély vonatkozású, és úgy van leírva, hogy olvasása közben minden érzelmét átérzed. Zsidó lány Hollandiában a világháború idején... hogyan veszíti el családját, menekül meg a fogságba viteltől több alkalommal is, hogyan talál szerető szívekre és találkozik az Úr Jézussal is.

Kilábalok az influenzából, akkor megint Júliázhatok... :)

Napsugarasan szép napokat kívánok...

Tél, konfi, olvasás és a család

Lassan megérkezik a tél is, jönnek az ünnepek.

Nagyon hamar telik az idő, az a jó, hogy nem hiába. Nemrég kezdtük az ovit, és már lassan készülődünk a karácsonyi szerepre, várjuk a Mikulást. ( a kisebb gyerekek egyre gyakrabban rákérdeznek, hogy de óvónéni, mikor jön már a Mikulás. Ma az egyik előkészítős rávágta, hogy még két vasárnap el kell múljon, és csak utánna. Persze ő megérti ezt, de a kicsi még nem... ) Elővesszük a karácsonyi énekeket, versikéket, köszöntőket, színdarabbal is szeretnénk készűlni... Közben kézimunkaötleteket is gyűjtögetek, ne legyen ugyanaz, mint tavaly, egyszerű legyen, mert ovisok vagyunk még csak, de még is szép és aranyos.

A hétvégén itthonról figyeltem, kísértem a zilahi női konferenciát. Nagyon tetszett, sajnáltam, hogy most nem lehettem ott. Jó lett volna találkozni ismerősökkel, rokonokkal, új ismerettségeket kötni. No de nagyon tetszettek az előadások is, a zene , a dicsőítés, a buzdítások, és a bizonyságtételek is.

Tetszettek a Piroska ötletei a gyereknevelésben, jó volt dolgokat feleleveníteni. Ami még bennem maradt, hogy a kapcsolataimra is jobban odafigyeljek, ne hagyjak elrendezetlenül helyzeteket. Örültem, hogy sok ismerős arcot láttam, hallhattam kedves ismerősöket, Evódiát, Adinát, láttam a hugicám nagy pociját is élő adásban, meg a mamimat, amint atvette a csokoládét, hisz több, mint 4 gyereke van. :) Tettem-vettem a konyhában, sütöttem az almás sütit, hámoztam a krumplit, takarítottam és közben a kislaptopon hallgattam a konfit. :)

Közben a tegnap este befejeztem a könyvet is amit olvastam: Brigitte Hamann: Elisabeth, Împărăteasă fără voie. Sisi, azaz Erzsébeth királynő életéről szól a könyv. Érdekes volt. Filmet már lattam, de a könyv levelek, naplók feljegyzések alapján mutatta be Sisi életének minden területét. Persze kicsit csalódtam Sisiben, másmilyennek képzeltem.

És akkor még egy kép szemet gyönyörködtetni :) a Szekrényes családról. Nórika már sokat nőtt, alig várom hogy újból találkozzak velük. Már nagyon hiányoznak. Jó, hogy legalább a tehnika korszakában élünk és képet lehet készíteni és elküldeni. :)

Most pedig Ancsikámnak drukkolok, hiszen mostmár bármikor megszülheti a kis pocaklakót. :)

Internet, olvasás, utazás és egyebek

már rég nem írtam.

Mostanában egyre kevesebbet ülök a gép előtt, amennyit ülök, az a munka, mikor tervezek, nyomtatok, meg keresek. Minden nap hamar megnézem a mailjeimet, néha blogot is olvasok, de most valahogy nem igazán jön, hogy sokat üljek itt, pedig azért érdekel mi történik veletek, a töbiekkel, és úgy másokkal.

Na de azért olvasgatok mostanában, megint elég sokat, meg sokat ülök az oviban, eltelik az idő az úton, oda meg vissza, meg rendeznivalók.

Közben azért igyekszek egy héten egyszer a Szekrényes családhoz is felmenni, kicsit mindenkivel lenni, Lidiával beszélgetni, meg Csengének olvasni, Anitával játszani, Balázzsal elleni... :)

Az olvasásról annyit, hogy elolvastam Elisabeth Gaskell: Észak és Dél című regényét, és most még kölcsönbe kaptam a Philis cműt is, meg még egy másik regényt Luisa May Alcott: A nyolc unokatestvér címmel. Az Észak és Dél tetszett, aztán közben a filmet is megnéztem, az is tetszett, de azért a könyv csak jobb. Amit még kölcsönkértem Lidától az a Polcz Alaine: Főzzünk örömmel cmű könyve, amibe már beleolvastam Ildinél, de azért még egy csomo mindent elolvasnák belőle, sőt szeretném be is szerezni a könyvet, mert szupernek látom.

Aztán azt se írtam, hogy nemrég voltunk Zilahon is, és olyan jól esett, egyszerűen csak otthon lenni, a család egy részével találkozni, beszélgetni, a gyüliben régi kedves ismerőseimmel, testvéreimmel, barátokkal találkozni, sajnos nagyon rövid időre. Na de megyünk mi még. És azért összegyűl a sok kevés kis idő.

Aztán meg várom már nagyon a tavaszt, legyen meleg, napsütés, mosolygós napok legyenek.

Na jó, még jelentkezem, talán majd gyakrabban, de azért nem igérek semmit, még magamnak sem.

A magyarságról

Ma kaptam levélben. Érdemes elolvasni. :)

Tudtad-e, hogy a magyar nyelv legrégibb emlékei közül egy
kőbevésett magyar rovásírás található az észak-amerikai Újfundland (Új Skócia) Yarmout öblénél? Ezt a 992-ben állított, ma 1005 éves nemrég megfejtett emléket Amerika első felfedezőiről dokumentálta Tyrkir, aki a vikingekkel együtt végrehajtott tettett magyar rovásírással, kőbe vésve örökítette meg. Samuel Laing (1844 London) állapította meg
elsőként, hogy Tyrkir magyar volt.

Az izlandi nyelvben a "Tyrkir" a "Turk" megfelelője, amelyet arab, görög és török források egyöntetűen turkok-ként a magyarok jelölésére használtak.

Ezt az 1700-as években megtalált követ (181 kilós) ma a Yarmout Country Museum-ban őrzik. A szöveget nem skandináv rúnákkal írták, hanem magyar rovásírással. Ezt a szöveget 1984-ben Budapesten fejtette meg Szilva Lajosné és így szól: "Ericson járt e hejen is sok társával".

Tudtad-e, hogy a British Museum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány szövege így kezdődik: "Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma" ? Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.

Tudtad-e, hogy a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a
héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a
tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!"

Tudtad-e, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében? Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek, történészek mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon, Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is "A magyar népek őstörténete" című munkájában, vagy Kemény
Ferenc nyelvész (Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar.

Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein? A Hawaai-i szigeteken élő Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új
tudományágat képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek.

Eszerint mintegy hatezer eredeti magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon. Csak egy példa: "Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán,, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában,
településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az "Almás", "Káldi", "Kocsis", és "Vajas" települések szomszédságában. "

Való tény, hogy bizonyos szavak azonos módon előfordulnak különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó csupán, hanem a feltűnően nagy számú előfordulásban.

Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen jellemzett az 1830-ban megjelent "Poetry of Magyar" című verses kötetének előszavában: "A magyar nyelv messze magasan áll, magában.
Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden
hajlékonyságával és alakíthatóságával.

E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke... A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét: ..."?

Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítő hatása szinte egyedülálló? Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy "tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, müveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos
árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!"

Példa a "néz" ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.

Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű?

Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításá ban mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik?

Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros
állította (1774-1849), aki 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: "Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után
minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben... "

Valóban nem tudják, vagy csak kevesen! Hiszen akkor nem sietnének olyan gyorsasággal átvenni az angolszász szavakat, miközben mindennapi nyelvhasználatukban fájdalmasan hagyják zsugorodni gazdag szókincsünket, helyet adva a slengnek, az új zsargon kifejezéseknek.

Irodalom:

* Kiss Dénes: "ŐS-nyelv nyelv-Ős", Antológia Kiadó Lakitelek 1993;
* Cúth János: "A magyarságtudat kézikönyve" 1999.

(Bitai Laci - temadi@yahoogroups. com)

--
Katona Mihály

szerkesztő

www.temes.ro - MINDEN AMI MAGYAR

Abigél

Elolvastam az internetről 3 nap alatt. Nagyon tetszett. Valamikor a filmet láttam már, de most letöltöttem, és majd azt is megnézem, csak jöjjön haza Csongi, mert nem valami egyszerű megnézni. Kell rajta valamit alakítani.

Még fogok olvasni pár könyvet Szabó Magdától. Valamikor kilencedikes koromban olvastam a Sziget-kéket és Bárányboldizsárt, és nagyon tetszett. Na de mostmár elolvasom a többit is. Na nem mindet, de néhányat.

Várom haza Csongit. Egész héten nincs itthon, de remélem csütörtökre megérkezik, mert pénteken szeretnénk indulni Zilahra. Szombaton együtt ünnepelünk a családdal, és barátokkal. Alig várom már. :)

Esik az eső és nekem be kell mennem az oviba szülői értekezletre, ami ráadásul nem a kedvenc tevékenységem.  Na de kell menni.

Te és a világ

A cím Wass Albert egyik könyvének a címe, amit Kingától kaptam kölcsön, elolvasásra. Rövid elmélkedések az életről, a világról. Van benne néhány jó hasonlat, gondolat. Na de még nem fejeztem be a könyvet. Most csak két idézet:

"Valakinek sebet kapott a lelke és a seb nem hegged be. Gennyezni kezd. Az ember töpreng és rágódik azon, ami vele történt. Ez a lelki sebek gennyezése. Fájó érzések gyűlnek meg a seb körül. Gonosz sajgás támad. A seb gyulladásba jön. A gyulladás terjed. Láz keletkezik és egyre nő...
Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a Tiedet gondtalanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt."


"Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek ez sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen. A végy az emberi lélek növényzete... Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész. Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek. Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá szemedet, hogy meglássa azt."

A képen a virág... a kedvenc virágom Gyergyóban. Mikor ott táborozom, mindig keresek egy néhány példányt, persze leszakítani nem szeretem.