Itt beszélhetek...

mert nem kell használjam a számat. Itthon csendesebb lett a ház, mert én csak suttogok... elment a hangom... nem tudom mi lesz ma az oviban... de megegyezünk a gyerekekkel suttogva... jo, hogy délutános vagyok... :) Szóval kell pihentessem a hangszálaimat. Azért örülök, hogy ettől függetlenül tudok olvasni, zenét hallgatni, persze az együtt éneklés nem megy így, s talán nem is árt nekem is egy kis csend magam körül. Így még Atyámat is jobban meghallhatom. Éppen a napokban énekeltem a Csak Istennél csendesül el a lelkem című éneket... mikor nyugalomra vágyom, ezt énekelgetem, vagy dúdolgatom... :) És mikor úgy érzem Isten nélkül semmire se megyek, egy helyben toporgok, vagy ha úgy érzem kiszalad a talaj a lábam alól, a Te vagy a kősziklám cimű éneket énekelgetem.

Ma, miközben megyek az oviba, meghallgatom a madarak csicsergését és élvezem a tavaszt, mert végre eljött. :)

Áldott hetet nektek. :)

Betegszabin vagyok

Egész hétre kaptam betegszabit...

Már a múlt héten kezdtem sok orrfujással, majd köhögéssel, végül vasárnap reggelre lázzal. Vasárnap reggel vizsgáztam, aztán itthon ágybabújtam. Hétfőn aztán az orvosnő szabit is adott, egész hétre, hogy jól gyógyuljak ki belőle.

A vakációs hét is hamar eltelt, sok mindennel, olyasmivel is, amire nem számítottam. Volt tanulás, takarítás, főzés, aztán vendéglátás és temetés, végül betegeskedés. Nem minden úgy van, ahogy eltervezzük. Erre a hétre sem ezt terveztem, és mégis így lett

No de hála az Úrnak, sokkal jobban vagyok. Már nem fekszem egész nap az ágyban. Hét elején még hamar elfáradtam, ha felkeltem ezért, azért, mostmár azért bírom.

Na jó... még írok majd máskor, nem szaporítom tovább a szót.

Nem írtam le ide, hogy advent harmadik vasarnapja hétvégéjén Zilahon voltunk. Pénteken délután elindultunk sógoromékkal, és vasárnap délután visszaindultunk, és persze meg is érkeztünk. :)

Jó kis hétvége volt, havat is láttunk, anyuval meg Csongival, persze később a papával is a városban járkáltunk, vásárolgattunk, csizmát is kerestem, de még nem találtam meg a megfelelőt. No de lényeg, hogy jól telt az idő. Aztán Ancsiék is megjöttek, szombat délután, este, szóval velük is volt alkalmunk együtt lenni.

Vasárnap délelőtt voltunk gyülibe, persze nem sok mindenkivel találkoztam személyesen, de azért sikerült néhány személlyel beszélgetni a gyüli végén. Aztán ebéd, csomagolás és indulás haza. Élesd felé jöttünk, és havat is láttunk, sőt, meg is álltunk kicsit, és kiszálltunk a kocsiból fenn a tetőn, havat csodálni, megérinteni. :) És persze én egészségesen indultam Zilahra, de megfázva jöttem haza. Ez a megfázás valószínüleg annak tudható be, hogy kiszálltam a kocsiból arrafele menet, pici időre, kabát nélkül. No nem volt jó ötlet, mert 4 napig állandóan tüsszentettem, és csorgott az orrom, sőt vasárnap reggel még lázam is volt. No de kihevertem, kigyógyultam belőle. :) Persze, nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy itthon heverjem ki, szóval két napig betegen jártam oviba, az egyik kislány meg is jegyezte, hogy beteg vagyok, nem kellene oviba jöjjek, hogy a másik óvónéni kellene jöjjön, persze a másik óvónénit is környékezte valami, mert a mandulája már be volt kicsit gyulladva. No de vettem hülésre való teát, meg illóolajat, és gőzölögtettem, inhaláltam, vagy hogy is nevezik azt a folyamatot. És segített.

Az ovinak mostmár vége, a Mikulás is, meg a Télapó is elhozta már minden ajándékát az oviba, tudniillik, most kétszár járt a Mikulás, és háromszor a Télapó és persze egyszersem élőben, mindig csak otthagyta valahol az ajándékokat, no meg a virgácsokat. :) Szerepet nem tartottunk, mert megtiltotta az inspektorátus. Érdekes, sokan mégis tartottak, mint így utóbb kiderült. No de mindegy, majd jövőre.

Pénteken pedig voltam kézimunkán megint, és szépeket készítettünk.

És persze még azt el kell mondanom, hogy karácsonyra nem leszünk itthon, de valahol otthon leszünk. :)

Gondolatkavalkád

Valahogy kiestem az írásból már. Sokszor olyan nehez fogok neki blogot írni.

Részben azért mert sokat ülök a gép előtt, tanulás ügyben, és akkor a kikapcsolódást próbálom nem a gép előtt megejteni, másik meg... ha elolvasom a blogokat, utána, már eltelik az idő, és mindig azt mondom, majd holnap.

No, mit mondjak... a héten kötelező pihenésen vagyok. Vasárnap lázasan ébredtem, és azóta itthon kuksolok, és próbálok közbe még tanulni is a vizsgákra. Ma van az első vizsgám ebben a szeszióban. Nem mondom, jobban is felkészűlhettem volna, de na, igyekszem én... Mosstmár láz nincs, csak fáradtság és köhögés, fejfájás. No de az Úr vigyáz rám idehaza is.A héten pihenek, új erőre kapok, aztán a jövőhéten muszáj lesz új erővel kezdeni. Ott lesz az évvégi szerep, a további vizsgák, és még sokminden más.

Nem panaszkodom. Jól vagyok, a tegnap még olvastam is, pihenés, tanulás után, és jólesett csak úgy magamba szippantani a gondolatokat, anélkűl, hogy arra gondoljak, hogy jajj, ezt úgy olvassam, hogy vizsgáznom kell belőle. No persze, úgy olvasok, hogy a lényeg meg is maradjon a fejemben, sőt, forgatom a fejemben a gondolatkavalkádot, no de nem ugyanaz, mintha vizsgára tanulnák. :)

Még csak annyit, hogy ne felejtsétek el, az ÉLET CSODASZÉP!

Ja, és ami hálával tölt el, hogy egy gondoskodó férjem van. :)

Na, még ilyet se tapasztaltam eddig...

A tegnap delután, fáradt lévén lepihentem egy másfél órányira. Felkelés után gép elé ültem, hogy valamit oldjak meg Csonginak, aztan kozben még hívott más is. Szó ami stó elkezdett viszketni a lábam, gondoltam azért mert már meg kellene szabadítani a szőrtöbblettől. Megnézem, hat kérem tele kiutésekkel, holyagszerűen kiduzzadva. Megnézem fennebb, hát ott alig látszott olyan bőrfelület, ahol ne legyen belőle. Na hát gondoltam... mi ez? Megnézem a hasam, a kezem, ott is akad egy egy, de a lábam nem haladja tul semmi. A nadrágonkeresztűl éreztem, ahogy kidomborodnak a kiütések, és a két combom elűl hátul tele vele.Gondoltam bárányhimlő, utána néztem, az így néz ki. Megyek ledusolok, mert már nagyon le kellett dusolnom, mikor látom mi van rajtam, meghökkenek, dus után égő, zsibbadó érzés a lábamon. Befekszem az ágyba kicsit amelegbe. Kozben Kingát is felhivtam, hogy hát menjen ő reggell oviba, mert en valőszínű, hogy himlős vagyok. Erre elkezdett egyre jobban visszahúzódni. Estére már csak néhány helyen maradt egy egy piros folt. Utánanézek a csaláncsípésnek. HÁt annak a kiütései elmúlhatnak 2-4 óra alatt is, szóval lehet csalánkiütés. Gondolkozok, mitől lehet. Semmi különöset nem ettem. Eszembejut, hogy ittam Theodóra ásványvizet, amit anyukáék hoztak szombaton Makóról. Kockáztatok. Iszok megint a vízből, befekszem az ágyba, közben kicsit tévézek (koreai kerestény koncert, szuper hangulat, az énekeket nem értem, csak a dallama után ismerem, de minden Isten jelenlétére mutat)és kezd a balszemem szemhéja megdagadni. Na hát szóval allergia.
Csodák csodája ma reggelre minden elmúlott. No de azért elmegyke az orvosnőhöz, lássam mit mond. Csak annyi, hogy nem tudok neki megmutatni semmi jelét. Na ez van. Nem himlő.