Agape

A tegnap délután voltunk a Voxban angol istentiszteleten. Már volt máskor is de én még nem vettem részt egyiken sem. Most alig vártam. A dicsőítés nagyon jó volt, áldásos, volt egy pantomim Jézus megmentő, féltő szeretetéről, legalábbis én ezt éreztem ki belőle, és aztán volt egy videó, amit megnéztünk együtt: valaki séta közben beszélt az életről, Istenről, az Ő szeretetéről, az agapéról.
Ami engem megfogott az az volt, hogy Isten törvényeket, parancsolatokat adott, azért mert szeret, mert jót akar nekünk, mert a földi életünket is széppé, örömökben gazdaggá szeretné tenni. Ő ismer minket, és tudja mi a legjobb számunkra, és ha az Ővéi vagyunk, akkor Ő szeretettel vezet, int és bátorít.
Meg kell tanuljam úgy felfogni az ő parancsolatait, és törvényeit, mint az agapé megnyilvánulását az életemben. Mert Isten nem csak a Tíz Parancsolatot adta nekünk, hanem Jézus által Új Parancsolatokat is. Ő nem csak azt akarja, hogy NE tegyük a rosszat, hanem megparancsolja nekunk, hogy szeressünk, szeressünk másokat úgy mint magunkat. Aztán persze a szeretet, az igazi Isteni szeretet magával hozza az élet többi áldását, az örömöt, a békességet, a lélek gyümölcseit.
Most akkor bennem az a kérdés van, hogy én MIT TESZEK JÉZUSÉRT? És amit teszek, milyen indítékkal teszem? Szeretnék minden azért tenni, mert Jézust szeretem, és mert Ő nagyon szeret engem.
Ma reggel az első Zsoltárt olvastam. Ami megmaradt úgy bennem, és amin elmélkedem:
"Boldog ember az, aki... az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal...idejében megtermi gyümölcsét és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz."
"Mert ismeri az Úr az igazak útját..."

Az van, hogy

hétvége van, és én nem igazán érzem kipihentnek magam.
Az oviban főleg az első hetekben mindig sok a papir munka, most ugy dontöttünk Kingával, hogy számitógépbe vezetjük be a félévi, évi, heti terveket, mindent, amit eddig kézzel írtunk be, csak egy baj van, Kinga is otthon, én is itthon, igy nehéz az updatelés, és töröm a fejem hogyan lehetne megoldani ezt. Na de valamit csak kitalalok. Addig is pihenek még aztán majd még folytatom. Ma jólesett a friss levegőn is lenni egy keveset. Nekem tetszik az ősz, igaz sokat fázok, még meg is ázok néha, de attól még szép. Szeretem a színeit. :)
Ja, éppen Munkácsy Mihály életregényét olvasom, és nagyon tetszik az, ahogy a szépet, az érzelmeket megfogja és képekben megeleveníti. Ami nem tetszik, az a szerelmi élete. Keresi a szeretetet... de mint majdnem minden művész... na hát szóval, művész, mit lehet róla mondani.

Na és akkor

megsúgom nektek, hogy ma voltam fenn Balázskánál. És igen, kategórikusan fiús arca van, és álmában mosolyog, és aranyos kis fekete hajas baba. ( http://szekrenyeslidia.blogspot.com/) Köszi Lidia a látogatásra való engedélyt. :)
Na és... Persze erre Csongi tudná, mi a következő mondatom...

És akkor itt egy kedvenc képem Adináról és Józsefről. Itt Boróka is már készült napvilágra jönni. :) Jó kirándulás volt. :)

Azt kérdezhetitek, merre jártam

a hétvégén. Na persze, akivel élőben is találkoztam, az tudhatja. Na de szóval akkor kezdem az elejével.
Írtam nektek, hogy megyek Belényesbe. Ez úgy kezdődött, hogy 2003ban Gyergyóban közelebbről megismerkedtem Adináékkal, és persze Zsikével. Érdekes dolog, hogy egy 10 nap alatt kialakult barátság milyen tartós lehet, földrajzi távolság ellenére is. Szóval azóta többször is voltam látogatóba Brassóban, és mindannyiszór Adináéknál szálltam meg. Na persze, hogy hozzájuk nőtt a szívem. Emlékszem, hogy nyolc nap ottlét után, hazafele menet a vonatban, majdhogynem elbőgtem magam, olyan jól éreztem magam a Mike családnál. Na és persze azóta sok minden változott. Ott voltam a költözködési előkészületek egy részénél, és megígértem, hogy ha Isten is úgy akarja, akkor Csongival elmegyünk Belényesre a lelkipásztori család beiktatására.
Rövid idő volt, amit ott tölthettem, de valamennyire feltöltődhettem. Jól esett újból segíteni Adinának, és velük lenni, Borókát babusgatni, Zsikével beszélgetni, és persze Levivel, no és persze a rokoni kapcsolatokat is ápolgatni.
Igen, a rokoni kapcsolatokat is, mert az éjszakát Remetén töltöttük, nagybátyámmal és egyik lányával és egyetlen fiával. Velük olyan ritkán találkozok, hogy alig ismerem őket. Több időt kell szánjak az ilyen rokoni szálak erősítésére.
Az istentisztelet áldásos volt, sokat épültem, és megjegyeztem dolgokat. A közös ebéd is finom volt, jó hangulat, Zsikéékkel utolsóknak álltunk fel az asztaltól, akkor is már csak azért mert kezdtek minden lehordott tányér sütiből kinálgatni, és már szégyeltünk ott lábatlankodni.
No de arra az elhatározásra jutottam, hogy kell még arra látogassunk, mert ez rövid idő volt, és arra sokminden szép és érdekes látnivaló van.
Na jó. Nem tudom mit meséljek még a hétvégéről. Kérdezhettek, ha valami érdekel, de szerintem mindent leírtam, ami eszembe jutott. Ja és estére maradtam volna a Hozsánna Kórus koncertjére, de sajnos Csonginak hétfőn reggel kötelezően munkában kellett lenni, és a koncert későn kezdődött. Na de, hátha talán máskor.
Ma már hétfő van, az oviban fázással reszketéssel kezdtem, aztán küldött az egyik anyuka valami meleglevegőt fújó szerkentyűt és akkor lassan bemelegedtem. Amúgy minden rendben volt, aztán hazajöttem, kicsit konyháskodtam, nehogy elfelejtsem, hogyn kell azt csinálni, és most itt ülök és írok, és ki kellene pakolnom az utazó táskánkat és rendet csinálnom. Szóval hagylak titeket. Ja sajnos a gépet itthon felejtettem, úgyhogy nincs kép a hétvégéről, legalábbis az én bírtokomban. :(

Balázs

Megszületett kis Balázs. Én már nagyon vártam, és mostmár, akárcsak Anita, azt várom, hogy élőben is lássam már és babusgassam. :) Na de addig is erősödést kívánok Balázsnak és Lidiának. :)
Ja, és reggel megyünk Belényesbe, Remetére, vagyis na Remetén alszunk, de vasárnapra Belényesbe szeretnénk menni. :)
Mindenképpen áldott hétvégét nektek. :)
Ja és Józsi, Gábor már nem utálja a mesét. Az órát megállithatod. Ma két nagy cuppanós puszit kaptam tőle lefekvéskor. :)

Mókuska

Csongi rátalált néhány állatos képre. Ez az egyik kedvencem. Rájöttem, hogy nagyon tetszenek a mókusok. Olyan aranyosak, és nemrég olvastam pár mókusos mesét Fésüs Évától. :) Majd beírom egyiket egyszer talán. :)

Esernyős nap esernyő nélkül

Olyan nehezen kelek fel mostanában, úgy érzem, mindig, hogy még sokat tudnák aludni. Rákel vegyem mostmár magam, hogy idejében felkeljek és használjam ki rendesen a napomat. Na persze jövőhéten muszáj lesz idejében kelnem, mert reggel kell menjek oviba, de ilyenkor, mikor délutános vagyok... jajjj. És ráadásul még borús idő is volt ma, és persze én esernyőt sem vittem magammal, na de van egy kedves férjem, aki utánam jött kocsival, és így nem áztam meg esernyő nélkül sem.
Az oviban a csúny idő ellenére a gyerekeknek jókedvük van, többnyire. Van egy új kisfiú, Gábor, aki Magyarországról érkezett, bonyolult családi háttérből származik, és az ovikezdés sem problémamentes: negativ hozzáállása van a dolgokhoz, ilyen, hogy "utálok kezet mosni", "utálok mesét hallgatni", stb. No de remélem hamarosan megváltoznak a dolgok.
Addig én is előveszem a legjobb kedvem és a lelkesedésem az ovihoz, legalábbis megpróbálom.

Apró cseprő dolgaimról

Szóval akkor ezután ide fogok írni és mégpedig azért mert már megelégeltem, hogy a másik nem megy rendesen. Hogy miről írok majd? Hát mindenféléről, ami eszembe jut, ami foglalkoztat. Az áldásokról, az örömökről, a szomorú és a vidám dolgokról, egyszóval MINDENRŐL, aminek valami köze van hozzám.
És akkor magamról most csak annyit, hogy óvónő vagyok immár öt éve és legtöbbszőr szeretem a munkám. Ritkán van úgy, hogy elegem van az egészből, de az is általában a tanügy esztelenségei miatt, ritkábban a fáradtság miatt.
Zilahon születtem egy ötgyerekes család másodikjaként. 2001ben tértem meg és merítkeztem be és azóta is szeretem az Urat. Azóta szivügyem a gyerekmunka és a mások felé való szolgálat. Amit a legjobban tudtam eddig másokért tenni, az az alkalmi, szűkséges időben nyújtott gyerekfelügyelet, amit Zilahon is és itt is örömmel végeztem, gyakorlatként az anyaságra való készülődésben. 2003ban mentem férjhez Csongihozés igy kerűltem Temesvárra.
A többi érdekes és talán kevésbé érdekes dologról majd idővel mindent megtudtok, egy-egy blogból.
Persze most még ne kérdezzétek, hogy miről fogok írni, mert nem tudom.

Azthiszemáttérekide

erre a blogra, és pedig azért mert a másik blog sokat vacakol. Hamarosan még írok