Hótaposótúra

Immár két éve tervbe vettük, hogy felmegyünk az Eke csapattal a Szárkőre tervezett hótaposótúrára. Tavaly sajnos elmaradt, aztán az idén, szinte nem tudtam elmenni, de a kolleganők és szülők segítségével sikerűlt megszervezni, hogy pénteken ne maradjanak a gyerekek felügyeletlenül. tartottam kicsit tőle, hogy nehéz lesz ez nekem, de nekivágtam. A Zsigória nyeregben parkoltunk, onnan penteken délután felgyalogolotunk a Kuntu meteoállomásra. Kedves fogadtatásban volt részünk, begyújtott csempekályhák, kedves meteós, jól telt el a délután, kellemes társaságban. Hála az Úrnaak, a legjobb szobát fogtuk ki négyen, Dénessel, Kingával és persze Csongimmal egy a lehető lehfüstmentesebb szobában aludtunk.
Szombat reggel nekivágtunk a Szárkő csúcsnak. Nagy szél volt, az első félóra után úgy gondoltam, hogy ezt én nem tudom végig csinálni, de összébbkötöttem a kendőt a kapucnim fölött, hogy ne vigye le a szél, nekidőltem a szélnek, és kapaszkodtam felfele. Csak ritkán történt meg, hogy le kellett guggoljak vagy térdeljek, hogy ne sodorjon le a szél, de kibírható volt, és a kilátás mindent megért. Sejtelmesen kúszott a hóréteg a föld tetején, ahogy fújta a szél. Az utolsó pár száz méter már végtelennk tűnt, de végre odaértünk. Behívtak a Szárkő meteoállomásra, teát főztek nekünk, kicsit megpihentünk, még felmentünk a csúcsra csoportképre, és indultunk vissza. Vártak a meleg szobák, teát, levest főztünk, beszélgettünk, pihengettünk.
Éjszakára megjött az ablakokat, ajtókat rengető, süvítő nagy szél, mint kiderűlt lenn a falvakban 120km/h-ás sebességgel is fújt, és jól megrongálta a háztetőket.
Reggel kellemes napsütéses szélcsendben indultunk le, otthagyva a gyönyörű havas tájat... Várt a sáros, rideg, hétköznapi város. Azért én a szívemben lehoztam azt az ámulatbaejtő csodás világot. Olyan, mintha Isten művészi tehetségét próbálgatta volna, gyönyörű volt.

Nekidőltem a szélnek

Csongival...

A Szárkő csücson a csapattal...

...és kettesben

Csonginak dőlve, pihenek, és várom, picit csendesedjen a szél, mert másképp visz el...

Gyönyörű tájra nézünk vissza a völgybe.

A cél felé törekszem...

Itt még a Kuntu a cél... gyönyörű napsütéses időben bandukoltunk felfele...

A csapat egy része...

Közel a célhoz

Szélfújásban

Második felvonás...

Hála a fotósoknak, nem csak az agyunkban tároljuk el a szép emlékeket.

Volt Larázás bőven. Én nagyon örültem neki, még a pelenkázásnak is. Megvallom, szeretek pellenkázni. Volt amikor Lara is kérte anyukája jelenlétét, de amikor nem, akkor más is foglalkozhatott vele. Szinte versengés volt, hogy ki etesse, ki játszodjon vele... :)

Lara-time...

Az 5 nap alatt míg ott voltunk bő ellátásban volt részünk. Márta és Krisztina szuper jó menűt allítottak össze nekünk, így már csak az előkészítésben kellett segíteni. Ennyi kéz között szinte elveszett a munka. Végig volt tea (menta, téli, fekete) meg kávé, meg mindenféle másinnivaló, nassizni is állandóan lehetett a le nem ürülő aprósüteményes talcáról.. A kirándulások mellett volt idő szilveszter estére is mindenféle finomságot elkészíteni, sőt szülinapra még fincsi tortánk is volt. :)

A kirándulgatás, konyháskodás, beszélgetések mellett volt idő az olvasásra is. Én olvastam még miután mindenki elvonult aludni is.

Nóri játszott a lányokkal, rajzolt, olvastatott magának, elvolt másokkal is, persze, azért leginkább anya kellett neki. És most, hogy Larának volt elég peszrája, kiharcolt magának minden kis szabad percet.

Meglepetésünkre a kirchbergi fúvós megkántált minket. Kaptak sütit meg finom magyar bort érte. :)

Nagyon jó volt, hogy szép időt fogtunk ki... nem volt hó, de végülis nem volt baj, mert így napsütésben lehetett sétálni. A vadasparkban volt egy kis hó, persze nem az utakon, meg néhányan voltunk hótaposó túrán is fennebb a hegyekben, szóval, aki nagyon akrt tudott havazódni valamennyit. Annyira élveztük a sétálgatást, hogy még szilveszter éjszaka is kimentünk egyet sétálni a faluba.

A kis Szekrényes család... :) Édes pillanatok... :)

Kirchberg gyönyörű vidék, szép házakkal, kedves emberekkel, jó kirándulóhelyekkel. Jó lenne arrafelé lakni. :)

Ottlétünk egyik fénypontja a mikroszkóp volt. Csongi nagyon élvezte. Zsilett pengével metszett a lányoknak ibolya levelet vékony szeletekre. :) Nem csodálnám, ha előbb utóbb, valamilyen alkalomra mikroszkópot kérne...

Végűl pedig egy kép a regensburgi Szent Péter Katedrális belső karácsonyi díszítéséről. Nagyon tetszett. Amúgy több helyen is a városban voltak egyszerűen fehér égőkkel esetleg nagy szalmadíszekkel feldíszített fenyőfák. Gyönyörűek voltak.

Boldog Új Évet minden erre tévedőnek!

Itt vannak a képek külön kölön is.... https://plus.google.com/photos/111226944910612650149/albums/5831411963459001857?authkey=CO2427jF5I_vnAE

2012-ből 2013-ba

német földön léptünk át. Jó kis csapat gyűlt össze Mártáéknál Kirchbergben ünnepelni. :)

Nincs kedem most hossyan írni, de egy kis képes beszámolót csak összedobok... legyen mi segítsen emlékezni. :)

Próbáltam Larával cumi nélküli képet készíteni... Ezen egyezkedünk éppen. Én kivettem a cumit, ő fogta, megforgatta és visszarakta. :)

Fért bele egy kis Zsikézés is. :) Jó volt. :) De még van bepótolni való elég...

Sétáltunk Ildivel, Nórival és Larával a környéken. Összefutottunk a fenyképezőgéppel és gazdáival.

Sikerült néha kedvesem közelébe is férkőznöm, sőt egyet kirándultunk is együtt, bemelegítettünk a hotaposó túrára, persze fényképezőgép nélkűl.

Szülinapoztunk. :)

Jó kis női egylet gyűlt össze.  :)

Regensburgba is ellátogattunk. Gyönyörű város... :)

a Duna partján...

Séta közben... Larázgattam...is

Szilveszteri party. :) A gyerekek is élvezték, de mi is :)

Szuper jó kis társaság gyűlt össze. Jó lenne repetázni belőle valamikor, valahol :)

A Larázgatás, kevés Nórizgatás (anya csak egy lehet, az az egy pedig pótolhatatlan) bearanyozta a napjaimat.

Volt benne hótaposó túra, vadaspark látogatás, sétálgatás, IKEAzás, városnézés, konyháskodás, filmezés, nevetgélés, ünneplés, torta, lufik, gyertyák, ajándékok, babázgatás, kántálás (minket kéntélt meg a fúvós), társasjátékozás, állatok babusgatása, illetve kergetése, keresése, babakocsi tologatás, Nóri repítés... és meg mi minden más... és persze pihenés is.

És akkor pár gyakran elhangzott szó, mondat, ami meghatározta az ottlétünket... 

"Van valaki a fűrdőben?"

"Látta valaki a csészémet?"

"Hol a cumi?"

"umfair"

"...bla-bla-bla...anyaaaaa....!"

Azt hinné az ember, elvesztem...

pedig dehogy... csak hát nem volt kedvem írni. Kicsit csendbe burkolóztam, elvonultam, vakacióztam a blogon is.

Közben voltam kicsit Zilahon, kicsit itt, kicsit ott... :) De azért legtöbbet itthon.

Hamar eltelt a nyári vakació, nekem a héten már vége is, már keszülődók az oviba, még sok dolgom van, de próbálom jól megszervezni a napokat, órakat. Varrogatok, főzőcskézek, takarítok, szortálok, a hazban teszek veszek, most még van ezekre több időm. Aztán kezdődik az ovi, és teljes gözzel előre.

És akkor jöjjön itt pár kép emlékeztetőül a nyárról... :)

Egy hetet Zilahon töltöttem a Volt Zilahiak Találkozója után. Nórikáztam kicsit a hétvégén, aztán sokat Petikéztem. Voltunk Petikével Krasznán is. Hannah és Vera nagyon örültek Petinek. :)

Aztán voltunk mennegzőbe Zilahon, sajnos képem nincs róla... utána pedig sátoroztunk 2-3 napot a Retyiben a Zenóga tónál. :) Jó volt együtt lenni Zsikéékkel és Ildiékkel. Zsolt sógor szuperül megszervezte, vezette a kirándulást. Elfáradtunk, de megérte a szép tájért, az együttlétért. :)

Ekkora csomaggal kaptattam fel a tóhoz... nem volt könnyű...

Ildikó nővéremmel a tó mellett...

Kedves Zsike barátnómmel... jó volt megint együtt tölteni pár napot. Meg kell ismételjük gyakrabban. :)

Kedvesemmel... itt mar rá lehetett látni a tóra... innen még bő fél óra gyaloglás...

Aztán itthon a sok munka és pihenés mellett néha, ha az anyukája elengedte, élvezhettük Jülia társaságát. Kis okoska, huncut, mosolygós gyermek. Már ügyesen áll... Gyakran megszeretgetjük egymást... :) Jól megszorongatja a nyakamat... jól is esik... :)

Hétvége képekben

Csütörtökön megérkezett Iszi, aztán pénteken délután együtt indultunk el Sülysápra Ildikóékhoz. Estére érkeztünk meg, Nórika már aludt. Aztán jól kihasználtuk a szombatot, és a virágvasárnapot... a fiuk kapáltak, elvetették a füvet, én közben Nórikáztam, és Nórikáztam, és... Vasárnap délelőtt voltunk a Sülysápi Baptista Imaházban, együtt emlékeztünk az Úr Jázus bevonulására Jeruzsálembe és a templomba. Aztán voltunk piacon is, és kesőbb delután elmentünk a parkba sétálni, hintázni.

Nórika életében előszőr próbálta ki a hintát, és nagyon tetszett neki... :)


Itt Nórika hátul a teraszon Zsolttal, az apukájával. :)

Együtt olvastak is... :)

A Szekrényes család a parkban :)

Élveztük a hétvégét, a találkozást.

Aztán hetfőn hajnalban elindultunk Szegedre. Csonginak munkaügyben 8 órára Szegeden kellett lennie. MI Istvánnal kihasználtuk az időt és megnéztük Szegedet, a Tiszát, mindenfélét, benéztünk pár antikváriumba, sőt a végén még találtunk egy parkot, ahol hintáztam is. :)

Aztán hazaindultunk. :) Jó volt idejében hazaérkezni, vacsorázni és jót pihenni. Most pedig Iszivel kimegyünk a városba. :)

A nyaralásról képekben 2

Szóval hétfőn elindultunk Ausztriába.

Az út szép, de fárasztó. A táj, amennyi látható az autópályáról, csodálatos, és kötelező jellemzője a nagyon sok alagút, rövidek és hosszúak felváltva.

Uticélunk: Spital, A Varga rezidencia. :) Szép helyen laknak, nagy ház, el lehet benne tévedni, de aztán végűl meg is lehet szokni. Szép udvar, a Lisa partján, fenyőfákkal és felállitott medencével, no és jakuzzival. Szóval locsiztunk, napoztunk, engedtünk a jakuzzi nyújtotta kellemes maszírozásnak, és persze sokat pihentünk, sokat sétáltunk a városban, és persze vásároltunk is ezt, azt. :)

Egy délelőtt elsétáltunk egy gyalogösvényen a közelben levő Seebodenbe, a tópartra. Jót tett a séta az erdő sűrűjében kiépített gyalogúton, és persze én jót málnáztam is, meg találtam pár szem szamócát is.

Eddig Sára vendégszeretetét élveztük, aztán csütörtökön hazaérkezett József is két lányukkal, Eshterrel és Lydiával, és persze Carmennel, a család kutyájával.

Pénteken reggel Józseffel elmentünk egy másik tóhoz kajakozni, azaz canadianozni. Spitaltól kb 30 km-re a hegyekben van egy gleccser tó: Weisensee. Ide mentünk el. Magunkkal vittüt Carment is. :) A srácok felpakolták a kocsi tetejére a kenut, aztán odakocsikáztunk, lepakoltak a kenut,

beleultunk, ateveztünk a túlsó partra, ott napoztunk egyet és hintáztunk,

aztán áteveztünk a szemben levő partra kicsit srégen, és ott fürödtünk a sekély vízben, vagyis a srácok fürodtek, én csak lubickoltam meg napoztam.

Innen, visszacsónakáztunk a kocsihoz és a vendéglőben ettünk egy jót. Itt rántott hal filét ettem krumplisalátával. Nyami, nyam, nagyon finom volt. :) Ja és levesnek ettünk borjúhúslevest frittateval, a fritatte sós palacsinta csíkokra vágva. Ez volt a levesbetét.

No és akkor delutánra vissza is értünk Spitalba, és ott még lubickoltunk egyet, én kihasználtam még egy kicsit a jacuzzyt.

Szombat reggel pedig egy jó nagy éjszakai esőzés után, a pityergő esőben továbbindultunk következő állomásunkhoz.