Hótaposótúra

Immár két éve tervbe vettük, hogy felmegyünk az Eke csapattal a Szárkőre tervezett hótaposótúrára. Tavaly sajnos elmaradt, aztán az idén, szinte nem tudtam elmenni, de a kolleganők és szülők segítségével sikerűlt megszervezni, hogy pénteken ne maradjanak a gyerekek felügyeletlenül. tartottam kicsit tőle, hogy nehéz lesz ez nekem, de nekivágtam. A Zsigória nyeregben parkoltunk, onnan penteken délután felgyalogolotunk a Kuntu meteoállomásra. Kedves fogadtatásban volt részünk, begyújtott csempekályhák, kedves meteós, jól telt el a délután, kellemes társaságban. Hála az Úrnaak, a legjobb szobát fogtuk ki négyen, Dénessel, Kingával és persze Csongimmal egy a lehető lehfüstmentesebb szobában aludtunk.
Szombat reggel nekivágtunk a Szárkő csúcsnak. Nagy szél volt, az első félóra után úgy gondoltam, hogy ezt én nem tudom végig csinálni, de összébbkötöttem a kendőt a kapucnim fölött, hogy ne vigye le a szél, nekidőltem a szélnek, és kapaszkodtam felfele. Csak ritkán történt meg, hogy le kellett guggoljak vagy térdeljek, hogy ne sodorjon le a szél, de kibírható volt, és a kilátás mindent megért. Sejtelmesen kúszott a hóréteg a föld tetején, ahogy fújta a szél. Az utolsó pár száz méter már végtelennk tűnt, de végre odaértünk. Behívtak a Szárkő meteoállomásra, teát főztek nekünk, kicsit megpihentünk, még felmentünk a csúcsra csoportképre, és indultunk vissza. Vártak a meleg szobák, teát, levest főztünk, beszélgettünk, pihengettünk.
Éjszakára megjött az ablakokat, ajtókat rengető, süvítő nagy szél, mint kiderűlt lenn a falvakban 120km/h-ás sebességgel is fújt, és jól megrongálta a háztetőket.
Reggel kellemes napsütéses szélcsendben indultunk le, otthagyva a gyönyörű havas tájat... Várt a sáros, rideg, hétköznapi város. Azért én a szívemben lehoztam azt az ámulatbaejtő csodás világot. Olyan, mintha Isten művészi tehetségét próbálgatta volna, gyönyörű volt.

Nekidőltem a szélnek

Csongival...

A Szárkő csücson a csapattal...

...és kettesben

Csonginak dőlve, pihenek, és várom, picit csendesedjen a szél, mert másképp visz el...

Gyönyörű tájra nézünk vissza a völgybe.

A cél felé törekszem...

Itt még a Kuntu a cél... gyönyörű napsütéses időben bandukoltunk felfele...

A csapat egy része...

Közel a célhoz

Szélfújásban

2012-ből 2013-ba

német földön léptünk át. Jó kis csapat gyűlt össze Mártáéknál Kirchbergben ünnepelni. :)

Nincs kedem most hossyan írni, de egy kis képes beszámolót csak összedobok... legyen mi segítsen emlékezni. :)

Próbáltam Larával cumi nélküli képet készíteni... Ezen egyezkedünk éppen. Én kivettem a cumit, ő fogta, megforgatta és visszarakta. :)

Fért bele egy kis Zsikézés is. :) Jó volt. :) De még van bepótolni való elég...

Sétáltunk Ildivel, Nórival és Larával a környéken. Összefutottunk a fenyképezőgéppel és gazdáival.

Sikerült néha kedvesem közelébe is férkőznöm, sőt egyet kirándultunk is együtt, bemelegítettünk a hotaposó túrára, persze fényképezőgép nélkűl.

Szülinapoztunk. :)

Jó kis női egylet gyűlt össze.  :)

Regensburgba is ellátogattunk. Gyönyörű város... :)

a Duna partján...

Séta közben... Larázgattam...is

Szilveszteri party. :) A gyerekek is élvezték, de mi is :)

Szuper jó kis társaság gyűlt össze. Jó lenne repetázni belőle valamikor, valahol :)

A Larázgatás, kevés Nórizgatás (anya csak egy lehet, az az egy pedig pótolhatatlan) bearanyozta a napjaimat.

Volt benne hótaposó túra, vadaspark látogatás, sétálgatás, IKEAzás, városnézés, konyháskodás, filmezés, nevetgélés, ünneplés, torta, lufik, gyertyák, ajándékok, babázgatás, kántálás (minket kéntélt meg a fúvós), társasjátékozás, állatok babusgatása, illetve kergetése, keresése, babakocsi tologatás, Nóri repítés... és meg mi minden más... és persze pihenés is.

És akkor pár gyakran elhangzott szó, mondat, ami meghatározta az ottlétünket... 

"Van valaki a fűrdőben?"

"Látta valaki a csészémet?"

"Hol a cumi?"

"umfair"

"...bla-bla-bla...anyaaaaa....!"

Még egy kicsit

fáj a torkom, és most kezd feloldódni, de azért nagyjából túl vagyok a hétvégi influenzán. Közben az oviban is sok a munka, itthon is, hamar telnek a napok... Őszintén már varom a tavasz üde melegét, a nem csípős friss levegőt, a virágzó fák illatát, de addig is egyszerűen örülök annak, ami van, és az életnek.

No és persze előre örülök a hamarosan bekövetkező találkozásoknak. :) Már nagyon várom...

Közben a hideg téli napokon még olvasgatok is, a Biblia mellett sok mást is... Így kerültek sorra a Zilahról elhozott Anny Wienbruch könyvek, amiket mindig is nagyon szerettem. A Vidám család, a Tizenegyen voltunk ... a sorozat masik könyve a Napsugaras ház nincs jelenleg meg, kell gondolkozzak hogy tini koromban kiét olvastam el... és a Nem vetettünk a szélnek című könyveit. Még megvan az Aranyőrség, amit már vagy kétszer elolvastam, de most megint előveszem.

Aztán még elolvastam Johanna Ruth Dobschinertől az Eletere választott című könyvet. Nagyon tetszett... mély vonatkozású, és úgy van leírva, hogy olvasása közben minden érzelmét átérzed. Zsidó lány Hollandiában a világháború idején... hogyan veszíti el családját, menekül meg a fogságba viteltől több alkalommal is, hogyan talál szerető szívekre és találkozik az Úr Jézussal is.

Kilábalok az influenzából, akkor megint Júliázhatok... :)

Napsugarasan szép napokat kívánok...

Havazik

"Havazik, havazik, meg sem áll tavaszig" mondja az egyik kis téli versike. És most tényleg úgy tűnik, hogy egy jó darabig nem is akar megállni. Én még nem láttam ilyet itt Temesváron... fogtam ki egy-egy kis havat, de ennyit isgy egyszerre... :)

Közben készülődünk az ünnepekre... készülünk Zilahra menni...

A hétvégén Ildiéknél finom sütőtökös házi kekszet ettünk, és elkértem a receptjét, elkészíteni. Amúgy én a sütőtökös rétest nem szeretem, de a külön lerben sült sütőtököt, azt igen... És a tegnap elkészűlt, és nekem is nagyon finomra sikerült, és egészséges is.

Be is másolom ide is az Ilditől kapott receptet, legyen kézügyemben... Amúgy még készítek egy adagot... maradjon az ünnepekre is, és legyen mit majszolgatni, ne kelljen őrizgessem.

Sütőtökös keksz

Hozzávalók: 300 g margarin, 400 g barna cukor(én fehérrel készítettem), 2 teáskanál őrölt fahéj, 1 cs vaniliás cukor, 1 tojás, 400 g liszt, 250 g zabpehely, 2 teáskanál szódabikarbóna, 100 g csokoládé, 100 g mazsola, 100 g dió, 400 g megsütött sütőtök hús, egy csipet só.

egyik edényben habosra keverjük a margarint, hozzáadjuk a cukrot, vaniliás cukrot, majd a tojást és a kihült sütőtököt. egy másik edénybe összekeverjük a többit és ezt apránként hozzákeverjük a tökös keverékhez (én belezuttyintottam egyszerre, mert közben Nóri ébredezett). sütőpapírra tegyünk diónyi halmokat. Forró sütőben, 150 fokon süssük 20-25 percig. Hagyjuk kihűlni, jól zárható dobozban, üvegben hetekig eláll.


Jó étvágyat hozzá!

Megjegyzés... zabpehely helyett lehet zabpelyhes műzlit is tenni, én keverve tettem, Ildi is mondta, hogy úgy olcsóbban megkaptam mint a tiszta zabpelyhet. Én a diónyi halmokat kilapítottam, és amúgy a kezeimet állandóan liszteztem a halmok készítésénél. Sütni pedig a gázlerben kb 160 fokon sütöttem, kb 20-25 percig. Lertől függ. Én még egy tepsibe vizet is tettem alá, hogy ne süsse meg jobban az alját mint a tetejét. Lett belőle jó sok...

Craft

most kivételesen szombaton este volt. Hetven körülre ugrott fel a létszám. És még így is, hogy előre bejelentkezünk, a szervező lányok alig tudtak mindent beszerezni ilyen nagy számban. Eért is lehetett tőbb téma közül választani... három fajta csillag, vagy koszorú... Nekem ehhez az egyszerű koszorúhoz volt most hangulatom. Persze nem magamnak készítettem... és az ajándékozottra is gondoltam, mikor elkészítettem... persze meg kell várja a karácsonyt, hogy megkapja... de már nincs messze... :) A Picassa weboldalon, megvannak az eddigi műhelyek eredményei is. Jó visszanézni például most a karácsonyiakat. :)

A hétvégén vásároltam is, sok idő után végre jó csizmát találtam, és nem méregdrágán... :) Karácsonyi ajándék... persze nem vártam meg vele az ünnepet, ma már felvettem. :)

És ma a csizmám sem maradt üres, kaptam csokit és virgácsot az oviban a Mikulástól. :)

Szép hetet mindenkinek.

El sem hiszem

hogy már itt van az év utolsó hónapja. December van, az ünnepek hónapja.

Még nem igazán van karácsonyos hangulatom...

Az oviban már készülődünk a karácsonyi előadásra :)

Közben itthon is sok a tennivaló... teszek, veszek, takarítok, rendezgetek, még sok minden van hátra. A tegnapi szabadnap túl hamar eltelt... kellene még pár ilyen.

Várom már, hogy találkozzak a rokonsággal... advent, Karácsony környékén... :)

Szép, ÁLDOTT, ÖRÖMTELI Adventet mindenkinek!

HA SZERETETET ADSZ, SZERETETET KAPSZ.

Tél, konfi, olvasás és a család

Lassan megérkezik a tél is, jönnek az ünnepek.

Nagyon hamar telik az idő, az a jó, hogy nem hiába. Nemrég kezdtük az ovit, és már lassan készülődünk a karácsonyi szerepre, várjuk a Mikulást. ( a kisebb gyerekek egyre gyakrabban rákérdeznek, hogy de óvónéni, mikor jön már a Mikulás. Ma az egyik előkészítős rávágta, hogy még két vasárnap el kell múljon, és csak utánna. Persze ő megérti ezt, de a kicsi még nem... ) Elővesszük a karácsonyi énekeket, versikéket, köszöntőket, színdarabbal is szeretnénk készűlni... Közben kézimunkaötleteket is gyűjtögetek, ne legyen ugyanaz, mint tavaly, egyszerű legyen, mert ovisok vagyunk még csak, de még is szép és aranyos.

A hétvégén itthonról figyeltem, kísértem a zilahi női konferenciát. Nagyon tetszett, sajnáltam, hogy most nem lehettem ott. Jó lett volna találkozni ismerősökkel, rokonokkal, új ismerettségeket kötni. No de nagyon tetszettek az előadások is, a zene , a dicsőítés, a buzdítások, és a bizonyságtételek is.

Tetszettek a Piroska ötletei a gyereknevelésben, jó volt dolgokat feleleveníteni. Ami még bennem maradt, hogy a kapcsolataimra is jobban odafigyeljek, ne hagyjak elrendezetlenül helyzeteket. Örültem, hogy sok ismerős arcot láttam, hallhattam kedves ismerősöket, Evódiát, Adinát, láttam a hugicám nagy pociját is élő adásban, meg a mamimat, amint atvette a csokoládét, hisz több, mint 4 gyereke van. :) Tettem-vettem a konyhában, sütöttem az almás sütit, hámoztam a krumplit, takarítottam és közben a kislaptopon hallgattam a konfit. :)

Közben a tegnap este befejeztem a könyvet is amit olvastam: Brigitte Hamann: Elisabeth, Împărăteasă fără voie. Sisi, azaz Erzsébeth királynő életéről szól a könyv. Érdekes volt. Filmet már lattam, de a könyv levelek, naplók feljegyzések alapján mutatta be Sisi életének minden területét. Persze kicsit csalódtam Sisiben, másmilyennek képzeltem.

És akkor még egy kép szemet gyönyörködtetni :) a Szekrényes családról. Nórika már sokat nőtt, alig várom hogy újból találkozzak velük. Már nagyon hiányoznak. Jó, hogy legalább a tehnika korszakában élünk és képet lehet készíteni és elküldeni. :)

Most pedig Ancsikámnak drukkolok, hiszen mostmár bármikor megszülheti a kis pocaklakót. :)

Hóember

Az ovisokkal havazódtunk is egy nap. Lehullott az első hó és szóltam nekik, hogy mindenki jöjjön másnap felszerelkezve kesztyűvel, sállal, sapkával, hócsizmával vagy bakkanccsal, és akkor kimegyünk. Senki nem felejtette el, és ez lett az eredmény: jót szórakoztunk, friss levegőn játszodtunk, és még hóemberkét is építettünk.

És aki még több képet akar, Mikulásvárásról, meg csomagbontogatásról, hgolyózásról meg egyébb unalmas ovis dolgokról, itt láthat: http://picasaweb.google.com/12esnapkozi/TeliUnnepek_2009#

Nem írtam le ide, hogy advent harmadik vasarnapja hétvégéjén Zilahon voltunk. Pénteken délután elindultunk sógoromékkal, és vasárnap délután visszaindultunk, és persze meg is érkeztünk. :)

Jó kis hétvége volt, havat is láttunk, anyuval meg Csongival, persze később a papával is a városban járkáltunk, vásárolgattunk, csizmát is kerestem, de még nem találtam meg a megfelelőt. No de lényeg, hogy jól telt az idő. Aztán Ancsiék is megjöttek, szombat délután, este, szóval velük is volt alkalmunk együtt lenni.

Vasárnap délelőtt voltunk gyülibe, persze nem sok mindenkivel találkoztam személyesen, de azért sikerült néhány személlyel beszélgetni a gyüli végén. Aztán ebéd, csomagolás és indulás haza. Élesd felé jöttünk, és havat is láttunk, sőt, meg is álltunk kicsit, és kiszálltunk a kocsiból fenn a tetőn, havat csodálni, megérinteni. :) És persze én egészségesen indultam Zilahra, de megfázva jöttem haza. Ez a megfázás valószínüleg annak tudható be, hogy kiszálltam a kocsiból arrafele menet, pici időre, kabát nélkül. No nem volt jó ötlet, mert 4 napig állandóan tüsszentettem, és csorgott az orrom, sőt vasárnap reggel még lázam is volt. No de kihevertem, kigyógyultam belőle. :) Persze, nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy itthon heverjem ki, szóval két napig betegen jártam oviba, az egyik kislány meg is jegyezte, hogy beteg vagyok, nem kellene oviba jöjjek, hogy a másik óvónéni kellene jöjjön, persze a másik óvónénit is környékezte valami, mert a mandulája már be volt kicsit gyulladva. No de vettem hülésre való teát, meg illóolajat, és gőzölögtettem, inhaláltam, vagy hogy is nevezik azt a folyamatot. És segített.

Az ovinak mostmár vége, a Mikulás is, meg a Télapó is elhozta már minden ajándékát az oviba, tudniillik, most kétszár járt a Mikulás, és háromszor a Télapó és persze egyszersem élőben, mindig csak otthagyta valahol az ajándékokat, no meg a virgácsokat. :) Szerepet nem tartottunk, mert megtiltotta az inspektorátus. Érdekes, sokan mégis tartottak, mint így utóbb kiderült. No de mindegy, majd jövőre.

Pénteken pedig voltam kézimunkán megint, és szépeket készítettünk.

És persze még azt el kell mondanom, hogy karácsonyra nem leszünk itthon, de valahol otthon leszünk. :)

A tegnap

végre elkészűlt az adventi koszorúnk. Ma az ebédbél meg is gyújtottuk az első két gyertyát. :)

Az élet szép :)

Semenic hegyen...

voltunk szánkózni és sétálni, a csúcsra is felmásztunk, és szuper volt. Ez volt az a hétvége, amikor nem volt vizsgám, a többi hétvégén, egy kivételével vizsgázok. :)
Jó volt együtt pihenni, mászkálni, kikapcsolódni és havat látni :)

Amúgy végig ködös idő volt ott fenn. :)

Ketten a sziklák tetején. :)

A jókedv megvolt :)

Ilyen nagy hó is volt. :)

És ilyen szép áfonya bokrok, amikről a nyáron áfonyát ettem. :)

Ez fenn a csúcson készült, kb 1400 méter magasságban.

Ami érdekes volt, hogy végig az úton esős idő volt és ott fenn gyönyörű (olvadásnak indult) hó volt. :)