Itt beszélhetek...

mert nem kell használjam a számat. Itthon csendesebb lett a ház, mert én csak suttogok... elment a hangom... nem tudom mi lesz ma az oviban... de megegyezünk a gyerekekkel suttogva... jo, hogy délutános vagyok... :) Szóval kell pihentessem a hangszálaimat. Azért örülök, hogy ettől függetlenül tudok olvasni, zenét hallgatni, persze az együtt éneklés nem megy így, s talán nem is árt nekem is egy kis csend magam körül. Így még Atyámat is jobban meghallhatom. Éppen a napokban énekeltem a Csak Istennél csendesül el a lelkem című éneket... mikor nyugalomra vágyom, ezt énekelgetem, vagy dúdolgatom... :) És mikor úgy érzem Isten nélkül semmire se megyek, egy helyben toporgok, vagy ha úgy érzem kiszalad a talaj a lábam alól, a Te vagy a kősziklám cimű éneket énekelgetem.

Ma, miközben megyek az oviba, meghallgatom a madarak csicsergését és élvezem a tavaszt, mert végre eljött. :)

Áldott hetet nektek. :)

Internet, olvasás, utazás és egyebek

már rég nem írtam.

Mostanában egyre kevesebbet ülök a gép előtt, amennyit ülök, az a munka, mikor tervezek, nyomtatok, meg keresek. Minden nap hamar megnézem a mailjeimet, néha blogot is olvasok, de most valahogy nem igazán jön, hogy sokat üljek itt, pedig azért érdekel mi történik veletek, a töbiekkel, és úgy másokkal.

Na de azért olvasgatok mostanában, megint elég sokat, meg sokat ülök az oviban, eltelik az idő az úton, oda meg vissza, meg rendeznivalók.

Közben azért igyekszek egy héten egyszer a Szekrényes családhoz is felmenni, kicsit mindenkivel lenni, Lidiával beszélgetni, meg Csengének olvasni, Anitával játszani, Balázzsal elleni... :)

Az olvasásról annyit, hogy elolvastam Elisabeth Gaskell: Észak és Dél című regényét, és most még kölcsönbe kaptam a Philis cműt is, meg még egy másik regényt Luisa May Alcott: A nyolc unokatestvér címmel. Az Észak és Dél tetszett, aztán közben a filmet is megnéztem, az is tetszett, de azért a könyv csak jobb. Amit még kölcsönkértem Lidától az a Polcz Alaine: Főzzünk örömmel cmű könyve, amibe már beleolvastam Ildinél, de azért még egy csomo mindent elolvasnák belőle, sőt szeretném be is szerezni a könyvet, mert szupernek látom.

Aztán azt se írtam, hogy nemrég voltunk Zilahon is, és olyan jól esett, egyszerűen csak otthon lenni, a család egy részével találkozni, beszélgetni, a gyüliben régi kedves ismerőseimmel, testvéreimmel, barátokkal találkozni, sajnos nagyon rövid időre. Na de megyünk mi még. És azért összegyűl a sok kevés kis idő.

Aztán meg várom már nagyon a tavaszt, legyen meleg, napsütés, mosolygós napok legyenek.

Na jó, még jelentkezem, talán majd gyakrabban, de azért nem igérek semmit, még magamnak sem.

Zilahon

Egy hetet Zilahon töltöttem, és bár sok volt a munka, jól telt. Végülis éppen azért mentem, hogy dolgozzak.

Anyumat megműtötték, és így én ott töltöttem egy hetet, hogy segíthessek neki, és kíméljem a munkától. Az operációjával nincs is baj, csak a lábán a visszerekkel, a térde alatt két visszér tojásnagyságúra nőtt, és megkeményedett, az operáció során. Na de a gyogyszerek segítségével, javul.

Zsúfolt hétvégével kezdődött a zilahi nyaralásom. Csongi elvitt kocsival, aztán hazajött és majd másik hétvégén utánam jött. Jó dolgom volt, ugye? Útközben arrafele, Olgiékhoz is benéztünk, és megcsodáltam a szép pociját (szeptember közepén kell szűljön), aztán miután mi megérkeztünk, félórára rá, Olga nénjéék is megérkeztek, és Tündét is hozták magukkal. Jöttek beteglátogatni. :) Később még érkeztek beteglátogatók.

Aztán Vasárnap reggel Anikó meg Atti is megjöttek Bagosról, és velünk töltötték a vasárnapot.

Hétfőn orvosnál jártunk a mamival, meg főztünk, sütöttünk, takarítottunk. Folytattuk kedden, meg szerdán. Gofrit is sütöttünk párszor, tudniillik a Balatonon vettünk gofrisütőt, és Zilahra is elvittem, hogy a mamiéknak is süssek gofrit, és míg ott voltunk négyszer sütöttem vele gofrit, kétszer édeset, kétszer sósat. :) Mindenkinek ízlett. :)

Aztán csütörtökön megjöttek Ildiék, estefele kimentünk velük Krasznára mamáékat meglátogatni, vittük persze a mamit is levegőzni. :) Krasznán aztán még atmentünk kicsit Melihez a céghez, neki is kerekedik jól a pocakja, ő október elejére várja a babát, :) meg Ildust is meglátogattuk, én még egy kicsit homokoztam is a kis Sárával.

Pénteken reggelizés és gofri sütés után elindultunk Bagosra. A mamit elvittük Anikóékhoz, hogy pihenjen a friss levegőn, mi pedig fürödtünk egyet Magdival meg Mártával. Aztán délután Aniéknál szétnéztünk, meg töltött paprikát ettünk, finomat :) Ancsika, köszi a szeretetteljes meghívást és fogadást.

Este még a városba is kimentünk Ildiékkel, városnapok voltak, és vásár volt a főutcán. Ott vettük meg maminak a római tálat is, közeledő szülinapja alkalmából. :)

Szombaton reggel elmentek Ildiék, és délután megjött az én kedvesem. :) Ja és szombaton este szép tüzijáték volt, ami az ablakból is jól látható volt. :)

Aztán vasárnap már indulás is haza.

Hamar eltelt a hét de jó volt, és ami nagyon jó volt, hogy sokat beszélgettünk a mamival, sokat mesélt arról, hogy milyenek voltunk mikor kicsik voltunk, meg hogy ő hogy élte meg a fiatal házas éveit. :) Köszike, mamikám. :)

Ja és képeket ne kérjetek. Elvittem a gépet magammal, de elfelejtettem használni, azaz túl jól telt, nem volt idő a fényképezésre. :)

Na és ma már itthon. :) Jó volt otthon lenni, de jó itthon is. :)

Lényegtelen dolgok

Nem is tudom, mi is végülis a lényegtelen?

Ami nekem lényegtelen, vagy másnak? Vagy?

És akkor kezdjük azzal, ami nekem lényegtelen, de azért néha lényeges.

1. Lényegtelen, hogy milyen formában, csak krumpli legyen. Lehet az pityóka, burgonya, földimogyoró, lehet sütve, főve, hajában, vagy előre megpucolva, mindez lényegtelen. A lényeg...

2. Lényegtelen, hogy kislány vagy kisfiú, csak gyerek legyen. Bárhol, bármikor, mindig megmosolyogtat valahogy, valamilyen formában, és mindig valahol valahogy ott van legalább egy gyerek az életemben. A lényeg...

3. Lényegtelen, hogy hol vagyok, ha régi képeket nézhetek, szívesen megnézem. Az emlékek mindig szépek. A lényeg...

4. Lényegtelen, hogy meleg van, vagy hideg, reggel vagy este, vagy akár dél, két dolog bármikor jól jöhet: tea vagy tej. A lényeg...

5. Lényegtelen, hogy mennyi időm van, egy icike picike, vagy talán több óra, ha van egy kis időm, olvasok, akár az autóban is, miközben Csongi vezet. A lényeg...

6. Lényegtelen, hogy hol vagyok, mit csinálok közben, ha lehetséges közben a zenehallgatás, vagy énekelgetés, akkor biztos valahol ének hallatszik. A lényeg...

Szóval ezek a lényegtelen, de közben mégis lényeges dolgok számomra. És hála Istennek ezekért a lényegtelen kis apróságokért, amik mindeközben széppé teszik az életem. :)

7 eddig itt le nem írt dolog rólam

persze ha sikerűl hetet összeírnom:

1. Kicsi koromtól óvónéni akartam lenni, és sikerűlt ezt az álmomat megvalósítani
2. Volt ez előtt több mint egy éve egyrövid időszak, amikor pár napra megfordult az agyamban, hogy munkát váltsak. Akkor sem a gyerekek miatt, hanem kollegák, óvoda, meg sikerélmény hiánya és egyébb tényezők késztettek az elgondolkozásra. No de rövid időszak volt és nem bántam meg, hogy maradtam, no de ha választhatnánk más tanügyi rendszert, azonnal másikat választanák.
3. Licis koromban, úgy emlékszem 11-ik osztályban készítettem meseillusztrációkat Magdinak, nagynénimnek, osztálydíszítés és bemutatás céljából origami tehnikával. Nagyon élveztem, és talán hamarosan megint nekifogok hajtogatni. A nyáron talán erre is sor kerűl.
4. Nekifogtam átolvasni, tanulmányozni a Bibliát a Márta blogján olvasott beosztás szerint. Nekem eddig bevált. Szeretném kitartóan végigcsinálni, nem meglankadni. Eddig áldásos volt. :)
5. Tavasz elején vettünk egy Singer varrógépet. Kipróbálni már kipróbáltam, de még sok a tanulnivalóm. A nyáron szeretnék megtanulni varrni, szeretnék szép dolgokat alkotni a varrógép segítségével. :)
6. Gyerekkori álmom, és remélem valamikor valóra is válik, hogy legyen egy aranyos kis virágoskertes, udvaros, zöldségeskertes kis házam. Telek már van, csak házat kell rá építeni. :)
7. Szeretem a rendet, de állandóan kell magam késztessem a rendrakásra. Aztán vannak időszakok, amikor állandóan teszek veszek, például, mikor nagyon kellene tanuljak, de nincs kedvem. Ezért is szeretném, most a nyaramat megszervezni, hogy a nagy hőség és a szervezetlenség, lustaság ne lopják el tőlem az Úrtól ajándékbakapott szabadnapokat.

No és idesüss. Sikerűlt 7 többé kevésbé új, eddig le nem írt dolgot ide lejegyeznem.

Köhögés, frizura, osztálytalálkozo, Isten közelsége...

A torkom még mindig beteg...Istennek hála lázam már nincs. De az a legidegesítőbb az egészben, hogy lefekvéskor, mikor aludni kellene hirtelen elfog a száraz köhögés és majd semmi se csillapítja. Az éjszaka végülis Golia mentolos cukorkával a számban aludtam el és mintha arra ébredtem volna reggel fél hét körül, hogy kész elfogyott a mentolosság a számból, és akkor megint elkezdtem köhögni, és persze felköltöttem a kedves Csongimat is, aki már vagy 3 éjszakája tűri ezt.

Ráadásul ma osztálytalálkozója is van, és reggel fél tízre kellett menjen a suliba, én meg nem hagytam aludni. És persze én utána még visszaszundiztam, de ő nem.

Szóval ma este osztálytalálkozóra megyünk.

Ezért is, de nem csak ezért, hanem például azért is mert a jövőhéten évzáró előadás lesz, plusz csak úgy a saját kedvemért is, meg hát mert szűkséges is volt, ... a tegnap elmentem hajat vágatni. No nem nem tudom milyen különleges más frizura, ugyanaz mint volt, és tényleg éppen csak a végéből vágott Sabina, no meg persze a frufrumat. No de a lényeg lényege, hogy jól esett. És ma megmostam és megszárítottam, és meg voltam vagyok elégedve a hajammal. Szeretem a frufrut is, de szeretem nélküle is, így hát mikor levágatom van frufrum, ami ki is tart vagy 2 hétig, aztán már túl hosszú és akkor másképp fésülöm, máskép szárítom.

No de megyek is, mert még kell takarítsak, tanuljak, még nem tudom mit vegyek fel a találkozora, és nem tudom mit várjak el ettől az estétől. Ami jó, hogy leszenk ismerőseim is ott, a gyüliből is, de az oviból is. Két anyuka is az oviból osztálytársa volt Csonginak 5-8ba, és ők is ott lesznek, mert a másik osztály is velük tartja a találkozot.

No, majd ha lesz mit, akkor mesélek, ha nem mást a benyomásaim. :)

Addig is szép, áldott hétvégét. És ne felejtsétek el, Isten megigérte a Zsidók 13:5-ben, hogy: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged"

Tavasz

Ne kérdezzétek, hogy merre jártam, mert ... mert, hát itt voltam, csak nem igazán net előtt. Kellett egy kis szünet. Persze, közben történnek dolgok, zsúfolt a programom, és mikor nem az, akkor örülök, hogy nem zsúfolt és, hogy van egy kis időm, ezt azt bepótolni, talán pihenni, nyúlni, olvasni, beszélgetni, konyháskodni, sütni, főzni. Szóval, mindig van mit tenni venni, bepótolni.

A hétvégén Újkígyóson voltunk, Szabó mamánál. Jól telt, és annyira élveztem a friss levegőt, hogy, valósággal már az is felüdített. Persze, jó a pihenés is, és a csendes percek Istennel is. Most valahogy úgy kicsit csendben vagyok, hallgatok, pihenek Mesterem karjai közt. Kell a felüdülés.

No és még csak annyit, hogy ITT A TAVASZ, itt a meleg és én élvezem. A gyerekekekkel is lehet kimenni sétálni, a parkba, az udvarra játszani. Már úgy hiányzott nekik. Amikor lehetett kimentem velük, de az nem volt elég nekik, szóval most remélem kitart a jó idő. :) És hazafele is jó sétálgatni, élvezni a meleget. :)

Mosolygós, áldott napokat!

(Ja, és már dörög is, na de ahogy mondják, Március bolond is... a 17 fok meleghez elmegy egy kis eső is... )

VaKáCiÓ

van és túl hamar telik az idő.

Mert ugye, hogy már kedd, van, és még csak a tegnap volt hétfő. 

A tegnap délután voltam oviban, és még megyek pénteken is. Azonkivűl tanulok, és tanulok, és tanulok, most éppen szociálpszihológiát, ami még tetszik is :) , és olvasok, és sütök főzök, és persze ma a postán is voltam. És persze ez nem a legegyszerűbb. Ma ajánlott levelet vártam anyumtól, és direkt vigyáztam, ne menjek el sehova, hogy ne mondja a postás, hogy nem voltam itthon. Errefel, a postás be se kopogott, se nem csengetett, hanem csak hagyott egy lapot, hogy kell menni az ajánlott levélért a postára. Persze gondoltam, ha lapot hagyott csak, azt jelenti nincs nála a levél, azért nem hozta be. Elmegyek a postára, várok 10 percet míg sorra kerülök, hogy aztán kiderűljön, hogy a levelem még a postásnál van, és csak holnap vehetem át a postáról. Ennyit a romániai postaszolgáltatásról.

No de holnap meglesz a várva vért levél, mert persze már rég várom ezt a levelet. :) 

No és szép estét.  :)

Ja a kép... nagyon régi kép már... mi még alig alig ismerkedtünk, és ha jól emlékszem, itt Adrian Plass könyvet olvastunk együtt, közösen. :)

Az élet dolgairól...

Egy újabb hét kezdődött el. a héten délután megyek oviba, és közben annyi mindent kellene elvégezzek, befejezzek, van aminek nekifogjak. És közben az Úrnak vagyok hálás ezért az újabb hetért, ezért az újabb napért, és szeretném ezt az időt nem elpocsékolni.

No és közben már a karácsonyra is gondolok, az adventre, az előkészületekre. Tervezgetek, gondolkodok, ajándékokat keresek, és közben arra is kell figyelnem, hogy ne csak álmodozzak, ne csak tervezgessek, hanem a mának éljek, a mát használjam ki, és ne aggódjak a jövőért. Mert bizony, néha rámtör az aggódás, hogy mi lesz, hogy lesz, hogy lenne a jobb, stb., stb.

No de megyek a dolgomra. 11kor kell oviba induljak, addig még annyi mindent kellene itthon csináljak. Szóval szép napot nektek, és mosolygósat. :)

25+

Ezt a pulcsit most kaptam szülinapomra. :)

Volt két torta. Egy joghurtos, Magyarországról hozta mama, és egy csokis, amit anyuka rendelt. Közösen ünnepeltünk, hiszen ma van a Csongi anyukájának a szülinapja.

Ezeket a virágokat mind az oviból kaptam a héten szülinapomra.

Negyed évszázad

hosszú idő.

Nem is tudom, hogyan telt el ilyen hamar. Az tény, hogy én még gyereknek érzem magam, és épp ezért, jó óvónőnek lenni, mert az oviban még lehet játszani.

Kedvesemtől kaptam három szál gyönyörő rózsát, kedves szavakat és mosolyokat és persze nagyon sok szeretetet, ma is ugyanúgy mint eddig. :)

Negyed évszázados lettem és van nekem egy ötödévszázados hugicám is, és egy új telefonom új számmal. A régi szám hamarosan el fog tűnni, szóval, akit az új számom érdekel, majd kérje el, messengeren, emailben, vagy máskép.

Most pedig folytatom a pihenést és ünneplést egész hétfőig. Hétfőig, mert akkor ünneplek a gyerekekkel az oviban. :)

Pusszancs nektek és áldott vasárnapot. :)

Tanulj szamár, s ló lesz belőled... :)

Hát Márta, én nem csodálkozom, hogy te kuncogtál.
Visszagondolva én is kuncogtam már sokat a sulis napjaimra visszagondolva. A helyzet az volt, hogy nem szerettem lemaradni a tanulásban, szerettem, ha jó jegyeim voltak, sőt... nem szerettem hiányozni a suliból, és inkább betegen is elmentem dolgozatot írni, minthogy külön kelljen megírjam. Egszer írtam külön dogát, azt is azért mert semmiképpen sem tudtam ott lenni, de persze nem betegség miatt. Az igazság az, hogy nem is emlékszem, hogy hiányoztam-e valaha a suliból betegség miatt. Valmikor kisiskolás koromban egy-két napot, de a többi betegséget mind vakációban vészeltem át.
Aztán órákról sem szerettem lelógni, épp ezért volt elég gondom a suliban emiatt. Például német óráról legtöbbszőr nem akartam lelógni, mert szerettem, mert tudni akartam, és mert az volt a nézetem, hogy ha most ingyen tanulhatjuk, miért ne tanulnánk, minthogy aztán, mikor szűkségünk lenne a nyelvre pénzt adjunk ki valakinek, hogy megtanítson. Próbáltam minden tantárgynak meglátni az értelmét. Például mindenki időpocséklásnak tekintette a logika órát, csak én nem. Na persze, mostani fejjel, lehet nem lennék annyira radikális, de igenis, én valójában szerettem suliba járni. Tanulni nem mindig szerettem, de mindig tanultam, mert tudtam, hogy kell tanulni. Persze kivétel erősíti a szabályt.
Volt egy alkalom negyedikes koromban, hogy nem tudom én miért, de nem tanultam meg a történelem leckét. Pont azon az órán feleltetett a tanítónéni, és én persze nem tudtam sokat mesélni arról a bizonyos csatáról, és 7-est kaptam. Persze otthon nem mondtam meg, az ellenőrzőmbe ez a jegy éppen nem került be, de én eldöntöttem, hogy ezt a jegyet kijavítom 10-esre. Kiszámolta, hogy 5 10-esre van szűkságem, hogy az évharmad végén tízes legyen töriből is a diplomám. Minden órán feleltem, amelyiken csak lehetett, és még egy 10-esre volt szűkségem (az évharmad rövid volt). Megkértem a tanítónénit, hogy felelhessek a következő évharmad első leckéjéből, mert már nem volt miből feleljek, utolsó óra jött, lezárások, stb. Persze a tantónéni beleegyezett és en 10-esre zártam. Persze motivált az a 7-es, de vajon miért nem volt elég nekem a 9-es média?! Persze anyumék nem tudtam semmit a 7-esről, meg erről az egészről. Csodálkoztak is, hogy nekem annyi 10-esem van, de én nem akartam, hogy tudjanak a hetesről. Évekre rá tudták meg, és már nem emlékszem a reakciójukra, de én sosem felejtettem el azt a 7-est sem a leckét, amelyikre kaptam a hetest.
No ennyit rólam és a suliról, és közben akkor itt lett belőle gyerekkori emlék is. :)

7 dolog rólam

Erről kellene szóljon ez a bejegyzés. Áron kért fel erre a játékra, és azt írtam vissza, hogy gondolkozni fogok rajta. Gondolkoztam is, hogy mit írhatnék magamról, de nem tudtam. Volt, hogy eszembe jutott valami, de akkor meg nem voltam netközelben, vagy papírközelben.
Hát még most sem tudom, mit írok, de amit írok az rólam szól. Persze nem feltétlenül ez a legfontosabb rólam, sem a legszembetűnőbb. Írok és kész. Lehet tudtátok már rólam ezeket, lehet nem.

Szóval:

• Nem szeretek vásárolni, főleg nem cipőt, kabátot, mert nehezen döntök, nehezen találom meg a megfelelőt, ami ugyanúgy tetszedjen egy hét, egy hónap, egy év múlva is. Plusz, hogy ezek mind pénzbe kerülnek, és nem is olcsók, főleg a jó minőség, és olyxankor arra gondolok, hogy mennyi minden mást vehetnék abból a pénzből.
• Az oviban a legjobb érzés, mikor azt észlelem, hogy a gyerekek szeretnek. És szeretnek akkor is, amikor éppen megszidtam vagy megbűntettem őket. Aztán, ha odajönnek, odabújnak hozzám... az kész öröm. Olyankor tudom, nem hiába vagyok ott, olyankor tudom, hogy ott a helyem. Persze azt is tudom, hogy nem vagyok elég jó óvónő, csak azt tudom, hogy a gyerekeknek a szeretetem sokat ér, többet ér mint ezer elmondott szó. Egy közös séta többet jelent nekik, mint nemtudom hány óra "tanítás". Ezért szeretem én a munkám.
• Nem tűnök ki a kreativitásban, de szeretek új, jó, kitűnő ötleteket megvalósítani.
• Gyerekkoromban, főleg tinikoromban nem esett nehezemre korán kelni, sőt, ha mamáéknál voltam vakáción, ahogy mozgolódást hallottam a házban, ugrottam ki az ágyból. Valami olyasmi is volt benne, hogy nehogy lemaradjak valami érdekesről, hogy segíthessek reggelit készíteni, vagy bármit. Iskolás koromban is, könnyebben felkeltem reggel korán még egy kicsit tanulni. Ezzel ellentétben, most szeretek aludni, kihasználni minden percet. Ha felébredek óracsergés előtt, nem szállok ki az ágyból, hanem még lustizok, sőt visszaalszok és utána nehezebb a felkelés. persze erről le kellene szokjak, mert javamra lenne.
• Nem szeretem a kesrű ízeket, se gyümölcsben, se ennivalóban. Sem a gyümölcstöltelékes csokit. Sőt általában a töltelékes csokit. Ha én választok magamnak csokit az a keserű, a tejes, a magyoros, a fehér, a mazsolás, de nem töltelékes.
• Sulis koromban, ha volt olyan óra, hoyg unatkoztam, például feleltetés közben, a balkézzel való írást gyakoroltam. Mindig valamelyik kedvenc énekem írtam egy lapra, vagy a füzetem hátuljára bal kézzel, és mindezt azért, hogy ha netalán valamikor eltöröm a jobb kezem, ne maradjak le a tanulásban, azért mert nem tudok bal kézzel írni. Sőt a szájjal való írást is kipróbáltam, persze nem a suliban, és ezt azért, mert mi van, ha mindkét kezem eltöröm. Amúgy gyakran belegondoltam ilyen és ehhez hasonló esetekbe, hogy ha ez és ez történne velem, hogyan viselkednék, hogyan tűrném el... stb.
• Nagyon szeretek énekelni. Ötödikes koromtól, tizenharmadikos koromig mindig legalább egy kórusban benne voltam, de legtöbbszőr többben is. A suli kórusban szopránt, majd nyolcadiktól altot énekeltem, közben énekeltem a gyüli gyerekkórusában. Licis koromtól énekeltem a licink leánykórusában, előszőr szopránt, majd mezzoszopránt, és aztán a gyüliben az ifikórusban, és később az énekkarban altot. Az megjegyzendő, hogy eleinte utáltam az altot, nem szerettem, mert nehezebb volt, de aztán annál jobban megszerettem. A liciben még énekeltem a lici német kórusában, és résztvettem a lici német bébszínházában is. Szóval szerettem tevékenykedni. :)

Na persze ez egy kicsi része az én életemnek. Majd ha még jutnak eszembe dolgok még írok magamról. Akit meg érdekel még valami ezeken kívűl, az kérdezzen, és ha tudok, meg akarok meg minden, akkor válaszolok is.

Törpikék

Itt a héttörpés kép is :) na és persze, aki még több képet szeretne itt talál. Kedves kis törpikéim ők, és persze van már, aki kész nagylegény. Dani meg Miki már nem törpike, sőt mostmár Pálma is kész kisasszony, és Obed azóta nagyon megnyúlt. A három kisebb elől... hát Klaudia meg Tünde már iskolások azóta és Ábel most készül iskolába. :)

Itthon vagyok

és egyedül. Vagyis itthon van Tüci és anyuka, de Csongi nincs. Már vasárnap reggel óta várom haza, és remélem holnap itthon lesz már. Amúgy hátfőn voltam orvosnál, dermatologusnál is, és nem vagyok himlős. Valamiféle allergia lehetett. Érdekes az volt, hogy jelent meg és múlt el, aztán végleg elmúlt, ez persze szerintem az orvosság hatására, amit persze tegnap este elfelejtettem bevenni, és most megyek és azonnal beveszem. Persza a dermatológus diétát is rendelt, könnyű kajára fogott engem, eleinte be is tartottam mindent, de mostmár nem érzem betegnek magam. Igaz, akkor sem éreztem magam betegnek, mikor kiütések voltak rajtam, pedig kicsit szédűltem, na de a lényeg az, hogy holnap visszamegyek a dermatologushoz kontrolba és azt fogja mondani, hogy minden rendben. :)
Egy könyveben olvastam, hogy a hajat nem jó mindig samponnal mosni, mert vannak benne káros anagok, és hogy nem jó egyszerre sampont és szappant használni. Régen használtam szappant is hajmosáshoz, mostnara már leszoktam róla. No de a héten megmostam a fejem csak szappannal, na persze a végégn kicsi balzsamot is használtam, ésvégre nem korpás és nem zsíros a hajam. Már minden sampont kiprobáltam. Nem csillog és nem ragyog a hajam, mint ahogy a samponreklámokban ígérik, de tiszta, korpamentes, zsírmentes. Kiváncsi vagyok mennyit tart ez.
Nem igazán van kedvem semmihez. A blogírásra is készülök már kedd óta. Na de lassan kipihenem magam és összeszedek egy kis lelkesedést. legalább is megpróbálom.
Ja, a kép mindjárt három éve készült. Akkor is október volt. :)

Na, még ilyet se tapasztaltam eddig...

A tegnap delután, fáradt lévén lepihentem egy másfél órányira. Felkelés után gép elé ültem, hogy valamit oldjak meg Csonginak, aztan kozben még hívott más is. Szó ami stó elkezdett viszketni a lábam, gondoltam azért mert már meg kellene szabadítani a szőrtöbblettől. Megnézem, hat kérem tele kiutésekkel, holyagszerűen kiduzzadva. Megnézem fennebb, hát ott alig látszott olyan bőrfelület, ahol ne legyen belőle. Na hát gondoltam... mi ez? Megnézem a hasam, a kezem, ott is akad egy egy, de a lábam nem haladja tul semmi. A nadrágonkeresztűl éreztem, ahogy kidomborodnak a kiütések, és a két combom elűl hátul tele vele.Gondoltam bárányhimlő, utána néztem, az így néz ki. Megyek ledusolok, mert már nagyon le kellett dusolnom, mikor látom mi van rajtam, meghökkenek, dus után égő, zsibbadó érzés a lábamon. Befekszem az ágyba kicsit amelegbe. Kozben Kingát is felhivtam, hogy hát menjen ő reggell oviba, mert en valőszínű, hogy himlős vagyok. Erre elkezdett egyre jobban visszahúzódni. Estére már csak néhány helyen maradt egy egy piros folt. Utánanézek a csaláncsípésnek. HÁt annak a kiütései elmúlhatnak 2-4 óra alatt is, szóval lehet csalánkiütés. Gondolkozok, mitől lehet. Semmi különöset nem ettem. Eszembejut, hogy ittam Theodóra ásványvizet, amit anyukáék hoztak szombaton Makóról. Kockáztatok. Iszok megint a vízből, befekszem az ágyba, közben kicsit tévézek (koreai kerestény koncert, szuper hangulat, az énekeket nem értem, csak a dallama után ismerem, de minden Isten jelenlétére mutat)és kezd a balszemem szemhéja megdagadni. Na hát szóval allergia.
Csodák csodája ma reggelre minden elmúlott. No de azért elmegyke az orvosnőhöz, lássam mit mond. Csak annyi, hogy nem tudok neki megmutatni semmi jelét. Na ez van. Nem himlő.

Apró cseprő dolgaimról

Szóval akkor ezután ide fogok írni és mégpedig azért mert már megelégeltem, hogy a másik nem megy rendesen. Hogy miről írok majd? Hát mindenféléről, ami eszembe jut, ami foglalkoztat. Az áldásokról, az örömökről, a szomorú és a vidám dolgokról, egyszóval MINDENRŐL, aminek valami köze van hozzám.
És akkor magamról most csak annyit, hogy óvónő vagyok immár öt éve és legtöbbszőr szeretem a munkám. Ritkán van úgy, hogy elegem van az egészből, de az is általában a tanügy esztelenségei miatt, ritkábban a fáradtság miatt.
Zilahon születtem egy ötgyerekes család másodikjaként. 2001ben tértem meg és merítkeztem be és azóta is szeretem az Urat. Azóta szivügyem a gyerekmunka és a mások felé való szolgálat. Amit a legjobban tudtam eddig másokért tenni, az az alkalmi, szűkséges időben nyújtott gyerekfelügyelet, amit Zilahon is és itt is örömmel végeztem, gyakorlatként az anyaságra való készülődésben. 2003ban mentem férjhez Csongihozés igy kerűltem Temesvárra.
A többi érdekes és talán kevésbé érdekes dologról majd idővel mindent megtudtok, egy-egy blogból.
Persze most még ne kérdezzétek, hogy miről fogok írni, mert nem tudom.