Petike

Kaptam képeket Ancsikámtól, és hát muszáj volt pár képet ide is feltegyek. Annyira aranyosak... :)

Itt az első képen Anikó Peti a bátyuskája ölében, azaz Pistuka, vagy Iszi ölében, mellettük Ancsi és mami. :)

Ezen olyan jó a mosolya, elképzelem milzen jóizűen mosolyog, kacag... ma a telefonban hallottam gőgicsélni is. :)

Itt a dédtatája ölében... Tatának a második fiú dédunokája. :) Több mint 80 év van köztük. :)

Ezek a jópofa képei. Olyan megennivaló... Úgy összepuszilgatnám... Sajnos messze lakunk egymástól, nem lathatom hetente...

Krasznán

Mamáéknál is jártunk Krasznán. :) Örömömre, Magdi éppen beválalta pár napra Hannát és Verát, úgyhogy segíthettem neki. :)

Ez itt az én Bódis mamám, édesanyám édesanyja. Sokat nyaraltam Krasznán gyerek és tinikoromban. :)Szép emlékek fűznek oda. :)

Ő pedig Hannah, Melinda unokatesóm nagyobbik lánya. :) Homokozott az udvaron.

Ő Vera, a Hannah hugicája. Kis aranyos, és egyre ügyesebb. Amúgy anyum rájuk ügyel nap mint nap. :)

És itt van Magdi, az anyum hugicája, Verával. :)

Magdi sokat ügyelt ránk is annakidején. :) Aztán tanárnéni lett, majd tanÍtónéni, így bekerült dolgozni Zilahra. És persze a németet is sokat gyakoroltam vele. :) Később licis komban, majd első övönői éveimben, sokat segített nekem, és persze sokat csereélgettük az ötleteinket. :)

Tata és mama

Vasárnap délben örültem, hogy mamáék is eljöttek Zilahra, így velük is találkozhatunk, hisz olyan messze lakunk tőlük, és ritkán talalkozunk kevés időre. Így minden találkozás értékes. :)

Ezen a nyáron töltik a 80-at. :)

Hála az Úrnak még itt vannak velünk. :)

Internet, olvasás, utazás és egyebek

már rég nem írtam.

Mostanában egyre kevesebbet ülök a gép előtt, amennyit ülök, az a munka, mikor tervezek, nyomtatok, meg keresek. Minden nap hamar megnézem a mailjeimet, néha blogot is olvasok, de most valahogy nem igazán jön, hogy sokat üljek itt, pedig azért érdekel mi történik veletek, a töbiekkel, és úgy másokkal.

Na de azért olvasgatok mostanában, megint elég sokat, meg sokat ülök az oviban, eltelik az idő az úton, oda meg vissza, meg rendeznivalók.

Közben azért igyekszek egy héten egyszer a Szekrényes családhoz is felmenni, kicsit mindenkivel lenni, Lidiával beszélgetni, meg Csengének olvasni, Anitával játszani, Balázzsal elleni... :)

Az olvasásról annyit, hogy elolvastam Elisabeth Gaskell: Észak és Dél című regényét, és most még kölcsönbe kaptam a Philis cműt is, meg még egy másik regényt Luisa May Alcott: A nyolc unokatestvér címmel. Az Észak és Dél tetszett, aztán közben a filmet is megnéztem, az is tetszett, de azért a könyv csak jobb. Amit még kölcsönkértem Lidától az a Polcz Alaine: Főzzünk örömmel cmű könyve, amibe már beleolvastam Ildinél, de azért még egy csomo mindent elolvasnák belőle, sőt szeretném be is szerezni a könyvet, mert szupernek látom.

Aztán azt se írtam, hogy nemrég voltunk Zilahon is, és olyan jól esett, egyszerűen csak otthon lenni, a család egy részével találkozni, beszélgetni, a gyüliben régi kedves ismerőseimmel, testvéreimmel, barátokkal találkozni, sajnos nagyon rövid időre. Na de megyünk mi még. És azért összegyűl a sok kevés kis idő.

Aztán meg várom már nagyon a tavaszt, legyen meleg, napsütés, mosolygós napok legyenek.

Na jó, még jelentkezem, talán majd gyakrabban, de azért nem igérek semmit, még magamnak sem.

Nem írtam le ide, hogy advent harmadik vasarnapja hétvégéjén Zilahon voltunk. Pénteken délután elindultunk sógoromékkal, és vasárnap délután visszaindultunk, és persze meg is érkeztünk. :)

Jó kis hétvége volt, havat is láttunk, anyuval meg Csongival, persze később a papával is a városban járkáltunk, vásárolgattunk, csizmát is kerestem, de még nem találtam meg a megfelelőt. No de lényeg, hogy jól telt az idő. Aztán Ancsiék is megjöttek, szombat délután, este, szóval velük is volt alkalmunk együtt lenni.

Vasárnap délelőtt voltunk gyülibe, persze nem sok mindenkivel találkoztam személyesen, de azért sikerült néhány személlyel beszélgetni a gyüli végén. Aztán ebéd, csomagolás és indulás haza. Élesd felé jöttünk, és havat is láttunk, sőt, meg is álltunk kicsit, és kiszálltunk a kocsiból fenn a tetőn, havat csodálni, megérinteni. :) És persze én egészségesen indultam Zilahra, de megfázva jöttem haza. Ez a megfázás valószínüleg annak tudható be, hogy kiszálltam a kocsiból arrafele menet, pici időre, kabát nélkül. No nem volt jó ötlet, mert 4 napig állandóan tüsszentettem, és csorgott az orrom, sőt vasárnap reggel még lázam is volt. No de kihevertem, kigyógyultam belőle. :) Persze, nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy itthon heverjem ki, szóval két napig betegen jártam oviba, az egyik kislány meg is jegyezte, hogy beteg vagyok, nem kellene oviba jöjjek, hogy a másik óvónéni kellene jöjjön, persze a másik óvónénit is környékezte valami, mert a mandulája már be volt kicsit gyulladva. No de vettem hülésre való teát, meg illóolajat, és gőzölögtettem, inhaláltam, vagy hogy is nevezik azt a folyamatot. És segített.

Az ovinak mostmár vége, a Mikulás is, meg a Télapó is elhozta már minden ajándékát az oviba, tudniillik, most kétszár járt a Mikulás, és háromszor a Télapó és persze egyszersem élőben, mindig csak otthagyta valahol az ajándékokat, no meg a virgácsokat. :) Szerepet nem tartottunk, mert megtiltotta az inspektorátus. Érdekes, sokan mégis tartottak, mint így utóbb kiderült. No de mindegy, majd jövőre.

Pénteken pedig voltam kézimunkán megint, és szépeket készítettünk.

És persze még azt el kell mondanom, hogy karácsonyra nem leszünk itthon, de valahol otthon leszünk. :)

Elekes találkozó

volt Zilahon 24-25-ikén, azért is mentünk Zilahra a múlt hétvégén.

Nagyon jól telt, és örültem, hogy mindenki ott lehetett. Képeket is raktam fel a picassara, azoknak akiket érdekel. :) Babáztam is, jókat ettünk, beszélgettünk, igyekeztünk bepótolni a lemaradásokta, a kimaradásokat. Meg kell majd még ismételni.

Nagyon sok kép készűlt, jó lesz majd még megnézegetni őket. :)

Ez a mi kis családunk: (balról jobbra) Attila és Anikó, István, azaz Iszi, apu és anyu, tata, Ildikó és Zsolt, Csongi és én, és végűl Levente.

Ez pedig a teljes nagy Elekes család:

Márk és Vera

Ők a Bódis család két legújabb tagja: a második és a harmadik dédunoka.

Bódis... mert tudniillik félig én is Bódis vagyok, félig Elekes és egészen Bereczki. :)

Kaptam még képeket, frissebb képeket a kis aranyosakról. Olyan édesek, és olyan hamar nőnek. :)

Az első képen ott van az első dédunoka és a harmadik is, mindkettő lány: Hannah-Bella és Vera, szüleikkel, Csabával és Melindával. Ők a Kocsis család.

Kocsis Vera

A második Bódis dédunoka, Márk, szüleivel, Wilyvel és Olgival. Ők a Szekeres család.

Szekeres Márk

Aranyos két család. :) Atyánk gazdag áldását kívánom életükre!!

Várom már, hogy találkozzak velük.

És persze azt is várom, hogy majd én is anyuka legyek.

Vera

Magdi ma este küldött nekem képeket, ahogy megígérte, a kis Verácskáról. :) Már otthon van az édes kis baba. És olyan aranyos. Isten áldja őt gazdagon!

Kedvencem ez az első, ahol Hannah van a kis hugicájával. :)

Itt Meli és Vera

Alszik a kis csöpség.

Még nem írtam meg, hogy

szeptember 29-ikén hajnalban a családban született még egy kislány. Unokatestvérem, Melinda második kislánya, Vera jött a világra, sietve. :) Képem még nincs róla, de azt tudom, hogy jól van, egészséges, és Meli is, és a szülés is könnyü volt és rövid, és abban is biztos vagyok, hogy Hannah is már nagyon várta a hugicáját. Magdi képet is igért nekem, úgyhogy remélem, hamarosan lesz. Aztán október végefele megyünk Zilahra és útban meglátogatjuk Márk babát is, és reményeim szerint meglátogatjuk Krasznán Vera babáékat is. Már nagyon várom, hogy karjaimban tarthassam őket. No és reményeim szerint végre élőben láthatom Abigélt is.

Addig is itt egy kép Olgiról és Márkról, mikor még a kórházban voltak. :) Ja, Olgival is beszéltem, jól vannak, és Márk is ügyesen nővöget. :) A telefonban a hangját is hallottam, olyan édes, kedves a hangja, és úgy élveztem, ahogy Olgi nyúgtatta, mikor álmából felébredt, egy kis hasgörccsel.

Az Úr áldja meg ezeket az apró csöpségeket, hogy majd ha felnőnek szerető gyermekei lehessenek. :)

Itt a Szekeres család... :)

Itt Olgi és Márk :)

3 szép év

telt el kedvesem oldalán. 3 éve ilyenkor már férj és feleségként ültünk egymás mellett az ünnepi vacsorán.

A Kolossé 3:14.-gyel indultunk e közös útra: "Mindezek fölénpedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhiva az egy testben."

No és igen, még mindig azt mondom, hogy a házasélet jó és szép. Hála mindenért szerető Istenünknek.

És közben a ki herceg jut eszembe. Csongi papirra vetett jó néhány sort belóle, levélben küldte el nekem, pedig inkább szeret gépen írni. :) Aztán a mennyegzőn Anikó, Olgi és Levi A kis hercegből olvastak fel nekünk idézeteket. Örültünk neki.

Csongi az én megszelídített rózsám, én pedig az övé. :)

"Akkor jelent meg a róka.

- Jó napot! - mondta a róka.

- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.

- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...

- Én vagyok a róka - mondta a róka.

- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...

- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.

- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? ...

- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.

- Kapcsolatokat teremteni?

- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...

- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...

- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.

A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.

- Egy másik bolygón?

- Igen.

- Vannak azon a bolygón vadászok?

- Nincsenek.

- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?

- Nincsenek.

- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.

- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.

- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.

- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

Másnap visszajött a kis herceg.

- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.

- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.

- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Azzal visszament a rókához.

- Isten veled - mondta.

- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse."

Zilahon

Egy hetet Zilahon töltöttem, és bár sok volt a munka, jól telt. Végülis éppen azért mentem, hogy dolgozzak.

Anyumat megműtötték, és így én ott töltöttem egy hetet, hogy segíthessek neki, és kíméljem a munkától. Az operációjával nincs is baj, csak a lábán a visszerekkel, a térde alatt két visszér tojásnagyságúra nőtt, és megkeményedett, az operáció során. Na de a gyogyszerek segítségével, javul.

Zsúfolt hétvégével kezdődött a zilahi nyaralásom. Csongi elvitt kocsival, aztán hazajött és majd másik hétvégén utánam jött. Jó dolgom volt, ugye? Útközben arrafele, Olgiékhoz is benéztünk, és megcsodáltam a szép pociját (szeptember közepén kell szűljön), aztán miután mi megérkeztünk, félórára rá, Olga nénjéék is megérkeztek, és Tündét is hozták magukkal. Jöttek beteglátogatni. :) Később még érkeztek beteglátogatók.

Aztán Vasárnap reggel Anikó meg Atti is megjöttek Bagosról, és velünk töltötték a vasárnapot.

Hétfőn orvosnál jártunk a mamival, meg főztünk, sütöttünk, takarítottunk. Folytattuk kedden, meg szerdán. Gofrit is sütöttünk párszor, tudniillik a Balatonon vettünk gofrisütőt, és Zilahra is elvittem, hogy a mamiéknak is süssek gofrit, és míg ott voltunk négyszer sütöttem vele gofrit, kétszer édeset, kétszer sósat. :) Mindenkinek ízlett. :)

Aztán csütörtökön megjöttek Ildiék, estefele kimentünk velük Krasznára mamáékat meglátogatni, vittük persze a mamit is levegőzni. :) Krasznán aztán még atmentünk kicsit Melihez a céghez, neki is kerekedik jól a pocakja, ő október elejére várja a babát, :) meg Ildust is meglátogattuk, én még egy kicsit homokoztam is a kis Sárával.

Pénteken reggelizés és gofri sütés után elindultunk Bagosra. A mamit elvittük Anikóékhoz, hogy pihenjen a friss levegőn, mi pedig fürödtünk egyet Magdival meg Mártával. Aztán délután Aniéknál szétnéztünk, meg töltött paprikát ettünk, finomat :) Ancsika, köszi a szeretetteljes meghívást és fogadást.

Este még a városba is kimentünk Ildiékkel, városnapok voltak, és vásár volt a főutcán. Ott vettük meg maminak a római tálat is, közeledő szülinapja alkalmából. :)

Szombaton reggel elmentek Ildiék, és délután megjött az én kedvesem. :) Ja és szombaton este szép tüzijáték volt, ami az ablakból is jól látható volt. :)

Aztán vasárnap már indulás is haza.

Hamar eltelt a hét de jó volt, és ami nagyon jó volt, hogy sokat beszélgettünk a mamival, sokat mesélt arról, hogy milyenek voltunk mikor kicsik voltunk, meg hogy ő hogy élte meg a fiatal házas éveit. :) Köszike, mamikám. :)

Ja és képeket ne kérjetek. Elvittem a gépet magammal, de elfelejtettem használni, azaz túl jól telt, nem volt idő a fényképezésre. :)

Na és ma már itthon. :) Jó volt otthon lenni, de jó itthon is. :)

Tata

Ez itt Bódis tata a műhelyében, éppen küllőt citlingel. Még annakidején valami német vendégek készítették a fényképet. Élvezték nagyon, hogy élőben láthatnak ilyesmit. Bevallom nektek, én is citlingeltem nem egy küllőt.

Közben megkérdeztem mamáékat és a széket, amiben tata ül, kézvonó széknek hívják, mert egy kézvonó nevezetű szerszámot szoktak benne használni, ami olyasmira való mint a gyalu, de mégsem. :)

Töltöttem még fel képeket a picassara.

Bepótolom a lemaradásomat 1.

Tudom, már régen nem írtam, pedig van miről. 

Még áprilisi beszámolóval is tartozom, hisz április végén látogatóban voltunk Sűlysápon, Ildiéknél.

Még húsvétkor megeggyeztünk, hogy meglátogatjuk őket, jgy felpakoltunk, és péntek délután elindultunk feléjük. Az a nagyon jó mindebben, hogy az utat, viszonylag rövid idő alatt megtettük, mert persze a magyar utak nem hasonlíthatók össze a mi román útjainkkal. 

Ildikó már nagyon várt minket.

No de, gondolom, nem is kell mondanom, hogy nagyon jól telt. Szuper dolog házban lakni. Van bőven munka, de mindezt a friss levegőn végezheted. Ott a kert, amit úgy alakíthat az ember, ahogy éppen jónak látja, és mindezzel egész évben lefoglalhatja magát szabad idejében, és emelett még gyümölcsöző is a munkája. Szombat este Zsolt is megérkezett, ki is mentünk érte a reptérre. Megjegyzem, most jártam előszőr reptéren. :) Tetszett, majd talán egyszer a repülést is kipróbálom. :)

Mit csináltunk a hétvégén? Hát...

Akkor itt felsorolom: 

1. Kertészkedtünk, palántoltunk Ildikóval

2. Főzicskéztünk, sütöttünk, mosogattunk, mindent elvégeztünk, ami a házimunkával jár.

3. Traccsoltunk, beszélgettünk, dumcsitunk, és mindezt kezdtük előről.

4. Olvastunk, ki mit... Én például szakácskönyvet.

5. Limonádét ittunk, és süttettük magunkat a nap sugaraival, és engedtük, hogy a szél borzolja a hajunkat (No persze a csongiét nem igazán sikerült összeborzolnia :) )

6. Megnéztük, milyen a piac Sűlysápon :)

7. Pizzáztunk :)

... és még ha nagyon megerűltetném az agyam, biztosan eszembe jutna, mi mindent még nem csináltunk.

No és akkor hadd fűszerezzem a beszámolót képekkel, nem sokkal, persze, nehogy megcsömöljetek.

Ja és akkor a ne felejtsem el, hogy gyíkot is lestünk. Sütkérezett a napon. :) (A képekről jutott eszembe)

Szüleim

még nagyon fiatalon. Úgy szeretem ezeket a képeket, és majd még rakok fel másokat is, mert sokat beszkenneltem. :)

Mennyegző

volt a hétvégén.

Anikó és Attila összeházasodtak. Szóval, mostmár a kis hugicám is asszony lett.  Még furcsa belegondolni. De végülis mindig is úgy gondoltuk, hogy Anikó hamar férjhez fog menni. Na már nem isa tudom miért...

A mennzasszony nagyon szép volt, annyira tetszett, ahogy sikerült a haja is, meg a ruhája is. :) A vőlegény jobban nézett volna ki fekete kosztümben, no de ebbe nekem semmi beleszólásom.

Ja, kinn hideg volt, de végülis szombatra bemelegedett a kúltúrotthon és kellemes meleg volt benn. Jókat énekeltünk és volt alkalmam beszélgetni pár rokonnal is, ami csuda jó volt, persze még több beszélgetésre lett volna kedvem, de rövid volt az idő. Na de hátha még az idén sikrül pár rokont meglátogatni. :)

Feltettem a képeket is a picassara. :) Remelem tetszeni fog. :) Még kell szerezzek máshonnan is képeket. :)