Tél, konfi, olvasás és a család

Lassan megérkezik a tél is, jönnek az ünnepek.

Nagyon hamar telik az idő, az a jó, hogy nem hiába. Nemrég kezdtük az ovit, és már lassan készülődünk a karácsonyi szerepre, várjuk a Mikulást. ( a kisebb gyerekek egyre gyakrabban rákérdeznek, hogy de óvónéni, mikor jön már a Mikulás. Ma az egyik előkészítős rávágta, hogy még két vasárnap el kell múljon, és csak utánna. Persze ő megérti ezt, de a kicsi még nem... ) Elővesszük a karácsonyi énekeket, versikéket, köszöntőket, színdarabbal is szeretnénk készűlni... Közben kézimunkaötleteket is gyűjtögetek, ne legyen ugyanaz, mint tavaly, egyszerű legyen, mert ovisok vagyunk még csak, de még is szép és aranyos.

A hétvégén itthonról figyeltem, kísértem a zilahi női konferenciát. Nagyon tetszett, sajnáltam, hogy most nem lehettem ott. Jó lett volna találkozni ismerősökkel, rokonokkal, új ismerettségeket kötni. No de nagyon tetszettek az előadások is, a zene , a dicsőítés, a buzdítások, és a bizonyságtételek is.

Tetszettek a Piroska ötletei a gyereknevelésben, jó volt dolgokat feleleveníteni. Ami még bennem maradt, hogy a kapcsolataimra is jobban odafigyeljek, ne hagyjak elrendezetlenül helyzeteket. Örültem, hogy sok ismerős arcot láttam, hallhattam kedves ismerősöket, Evódiát, Adinát, láttam a hugicám nagy pociját is élő adásban, meg a mamimat, amint atvette a csokoládét, hisz több, mint 4 gyereke van. :) Tettem-vettem a konyhában, sütöttem az almás sütit, hámoztam a krumplit, takarítottam és közben a kislaptopon hallgattam a konfit. :)

Közben a tegnap este befejeztem a könyvet is amit olvastam: Brigitte Hamann: Elisabeth, Împărăteasă fără voie. Sisi, azaz Erzsébeth királynő életéről szól a könyv. Érdekes volt. Filmet már lattam, de a könyv levelek, naplók feljegyzések alapján mutatta be Sisi életének minden területét. Persze kicsit csalódtam Sisiben, másmilyennek képzeltem.

És akkor még egy kép szemet gyönyörködtetni :) a Szekrényes családról. Nórika már sokat nőtt, alig várom hogy újból találkozzak velük. Már nagyon hiányoznak. Jó, hogy legalább a tehnika korszakában élünk és képet lehet készíteni és elküldeni. :)

Most pedig Ancsikámnak drukkolok, hiszen mostmár bármikor megszülheti a kis pocaklakót. :)

Szavazni lehet

az egyszervolt.hu oldalon az évtized legjobb gyermekkönyveire... :)

Nagyon sokat nem ismerek közülük.

Internet, olvasás, utazás és egyebek

már rég nem írtam.

Mostanában egyre kevesebbet ülök a gép előtt, amennyit ülök, az a munka, mikor tervezek, nyomtatok, meg keresek. Minden nap hamar megnézem a mailjeimet, néha blogot is olvasok, de most valahogy nem igazán jön, hogy sokat üljek itt, pedig azért érdekel mi történik veletek, a töbiekkel, és úgy másokkal.

Na de azért olvasgatok mostanában, megint elég sokat, meg sokat ülök az oviban, eltelik az idő az úton, oda meg vissza, meg rendeznivalók.

Közben azért igyekszek egy héten egyszer a Szekrényes családhoz is felmenni, kicsit mindenkivel lenni, Lidiával beszélgetni, meg Csengének olvasni, Anitával játszani, Balázzsal elleni... :)

Az olvasásról annyit, hogy elolvastam Elisabeth Gaskell: Észak és Dél című regényét, és most még kölcsönbe kaptam a Philis cműt is, meg még egy másik regényt Luisa May Alcott: A nyolc unokatestvér címmel. Az Észak és Dél tetszett, aztán közben a filmet is megnéztem, az is tetszett, de azért a könyv csak jobb. Amit még kölcsönkértem Lidától az a Polcz Alaine: Főzzünk örömmel cmű könyve, amibe már beleolvastam Ildinél, de azért még egy csomo mindent elolvasnák belőle, sőt szeretném be is szerezni a könyvet, mert szupernek látom.

Aztán azt se írtam, hogy nemrég voltunk Zilahon is, és olyan jól esett, egyszerűen csak otthon lenni, a család egy részével találkozni, beszélgetni, a gyüliben régi kedves ismerőseimmel, testvéreimmel, barátokkal találkozni, sajnos nagyon rövid időre. Na de megyünk mi még. És azért összegyűl a sok kevés kis idő.

Aztán meg várom már nagyon a tavaszt, legyen meleg, napsütés, mosolygós napok legyenek.

Na jó, még jelentkezem, talán majd gyakrabban, de azért nem igérek semmit, még magamnak sem.

Ez az

Mostani olvasmányom egyike Elisabeth Eliot Áldást örököltek című könyve, amit Szabó mama adott kölcsön elolvasásra. :)
Közben A palota ékköve című 54 részes koreai sorozatot nézem. Konyhai fortélyok, titkok, növények hatása, stb. Érdekes.
És közben recepteket is olvasok, meg konyhafortélyokat, és az egész lényege most az, hogy azon gondolkozom, hogyan tervezhetném meg jobban a mindennapjaimat, a konyhai teendőimet, a főzés hogyan lehetne még hatásosabb, finomabb.
Emlékszem, mikor még lány voltam, azt kérdeztük anyutól, hogy ő hogy tud mindent olyan finomra készíteni, és akkor azt mondta, hogy ő mindent beletesz, sőt szívvel lélekkel főz. Ezt szeretném én is megtanulni, így szeretnék ételeket készíteni, és úgy, ahogy a filmben Jang Geum, hogy azért főzzek, hogy valakit megmosolyogtassak, hogy örömet okozzak, hogy szeretetet fejezzek ki.
Amúgy a film igaz történet alapján készűlt, az első koreai női orvos életéről.
No és közben közeledik az ovi is, és még varrnák is, ovis dolgokat szervezgetek, rendezgetek, aktákat, szkennelek, hogy könnyebben elérhetők legyenek bizonyos dolgok.
Na de azt is tudom, hogy mindent a maga idején, csendben, rendben.

Bepótolom a lemaradásomat 1.

Tudom, már régen nem írtam, pedig van miről. 

Még áprilisi beszámolóval is tartozom, hisz április végén látogatóban voltunk Sűlysápon, Ildiéknél.

Még húsvétkor megeggyeztünk, hogy meglátogatjuk őket, jgy felpakoltunk, és péntek délután elindultunk feléjük. Az a nagyon jó mindebben, hogy az utat, viszonylag rövid idő alatt megtettük, mert persze a magyar utak nem hasonlíthatók össze a mi román útjainkkal. 

Ildikó már nagyon várt minket.

No de, gondolom, nem is kell mondanom, hogy nagyon jól telt. Szuper dolog házban lakni. Van bőven munka, de mindezt a friss levegőn végezheted. Ott a kert, amit úgy alakíthat az ember, ahogy éppen jónak látja, és mindezzel egész évben lefoglalhatja magát szabad idejében, és emelett még gyümölcsöző is a munkája. Szombat este Zsolt is megérkezett, ki is mentünk érte a reptérre. Megjegyzem, most jártam előszőr reptéren. :) Tetszett, majd talán egyszer a repülést is kipróbálom. :)

Mit csináltunk a hétvégén? Hát...

Akkor itt felsorolom: 

1. Kertészkedtünk, palántoltunk Ildikóval

2. Főzicskéztünk, sütöttünk, mosogattunk, mindent elvégeztünk, ami a házimunkával jár.

3. Traccsoltunk, beszélgettünk, dumcsitunk, és mindezt kezdtük előről.

4. Olvastunk, ki mit... Én például szakácskönyvet.

5. Limonádét ittunk, és süttettük magunkat a nap sugaraival, és engedtük, hogy a szél borzolja a hajunkat (No persze a csongiét nem igazán sikerült összeborzolnia :) )

6. Megnéztük, milyen a piac Sűlysápon :)

7. Pizzáztunk :)

... és még ha nagyon megerűltetném az agyam, biztosan eszembe jutna, mi mindent még nem csináltunk.

No és akkor hadd fűszerezzem a beszámolót képekkel, nem sokkal, persze, nehogy megcsömöljetek.

Ja és akkor a ne felejtsem el, hogy gyíkot is lestünk. Sütkérezett a napon. :) (A képekről jutott eszembe)

Viktor baut eine Brücke

Ezt a könyvet az egyik apuka hozta nekem,mert ugyebár én németet is tanítok a gyerkőcöknek. No hát én nagyon élveztem a könyvet, és ígyhát veletek is megosztom, és szpeciálisan Mártának dedikálom a német tanulás érdekében.  :)

Abigél

Elolvastam az internetről 3 nap alatt. Nagyon tetszett. Valamikor a filmet láttam már, de most letöltöttem, és majd azt is megnézem, csak jöjjön haza Csongi, mert nem valami egyszerű megnézni. Kell rajta valamit alakítani.

Még fogok olvasni pár könyvet Szabó Magdától. Valamikor kilencedikes koromban olvastam a Sziget-kéket és Bárányboldizsárt, és nagyon tetszett. Na de mostmár elolvasom a többit is. Na nem mindet, de néhányat.

Várom haza Csongit. Egész héten nincs itthon, de remélem csütörtökre megérkezik, mert pénteken szeretnénk indulni Zilahra. Szombaton együtt ünnepelünk a családdal, és barátokkal. Alig várom már. :)

Esik az eső és nekem be kell mennem az oviba szülői értekezletre, ami ráadásul nem a kedvenc tevékenységem.  Na de kell menni.

Te és a világ

A cím Wass Albert egyik könyvének a címe, amit Kingától kaptam kölcsön, elolvasásra. Rövid elmélkedések az életről, a világról. Van benne néhány jó hasonlat, gondolat. Na de még nem fejeztem be a könyvet. Most csak két idézet:

"Valakinek sebet kapott a lelke és a seb nem hegged be. Gennyezni kezd. Az ember töpreng és rágódik azon, ami vele történt. Ez a lelki sebek gennyezése. Fájó érzések gyűlnek meg a seb körül. Gonosz sajgás támad. A seb gyulladásba jön. A gyulladás terjed. Láz keletkezik és egyre nő...
Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a Tiedet gondtalanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt."


"Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek ez sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen. A végy az emberi lélek növényzete... Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész. Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek. Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá szemedet, hogy meglássa azt."

A képen a virág... a kedvenc virágom Gyergyóban. Mikor ott táborozom, mindig keresek egy néhány példányt, persze leszakítani nem szeretem.

Mindjárt indulok oviba

és zúg a fejem. Meg kell írjam a jövőheti munkatervet az új curriculum szerint, és még nem fogtam neki, mert eddig atlapozgattam, beleolvasgattam a curriculumba, és gondolkoztam, hogyan is kivitelezhető, aztán ma délután míg alusznak a gyerekek igyekszek felvázolni az egészet és miután hazaérek, begépelem, pontosítom, és ha minden igaz legkésőbb holnap reggel kész lesz. Hétfőn reggel mindenképpen készen kell vigyem magammal az oviba.
Itt esik az eső és nincs kedvem elindulni az oviba.
Jó lenne, ha szombaton eljutnánk legalább délutánra az országos ifikonfira. Szeretnék belekostolni egy kicsit a konfi ízébe, kicsit feltöltődni. Na de meglátjuk.
Na megyek, készülök gyors ütemben és elindulok. Nem azért mert akarok, hanem azért, mert kell.

Az van, hogy

hétvége van, és én nem igazán érzem kipihentnek magam.
Az oviban főleg az első hetekben mindig sok a papir munka, most ugy dontöttünk Kingával, hogy számitógépbe vezetjük be a félévi, évi, heti terveket, mindent, amit eddig kézzel írtunk be, csak egy baj van, Kinga is otthon, én is itthon, igy nehéz az updatelés, és töröm a fejem hogyan lehetne megoldani ezt. Na de valamit csak kitalalok. Addig is pihenek még aztán majd még folytatom. Ma jólesett a friss levegőn is lenni egy keveset. Nekem tetszik az ősz, igaz sokat fázok, még meg is ázok néha, de attól még szép. Szeretem a színeit. :)
Ja, éppen Munkácsy Mihály életregényét olvasom, és nagyon tetszik az, ahogy a szépet, az érzelmeket megfogja és képekben megeleveníti. Ami nem tetszik, az a szerelmi élete. Keresi a szeretetet... de mint majdnem minden művész... na hát szóval, művész, mit lehet róla mondani.