Ovi

Igyekszem az óvodában, hogy minőségi időt töltsek egyenként mindegyik gyerekkel. Nem mindig könnyű. 15, esetleg húsz gyerekkel úgy tölteni, hogy mindegyikre jusson személyesen is időm nem könnyű.
Szeretném, hogy jól fejlesztett, tág ismeretekkel rendelkező, kedves, barátságos, bármilyen helyzetben helytálló, társaságban is szépen viselkedő, kreativ, ötletes, az életre felkészített gyerekeket adhatnák ki a kezem közül. Összevont csoportban kész taktika, sőt Istentől jövő bölcsességre van szűkségem, hogy úgy beosszam az időt, hogy mindenre jusson idő, és hogy a játékra sok idő jusson, mert ez a legfontosabb.
Állandóan agyalok, taktikázok, hogy ez sikerűljön.
Előszőr is, a megfigyelési naplóba minden gyerenek külön lapot szentelek, leírom észrevételeimet, megjegyzéseimet, azt, hogy mire kell nagyobb hagsúlyt fektessek.
A megfigyelési naplóba csoportos bejegyzést is írok, megjegyzem ki mit és kivel szokott játszani, melyek a visszatérő konfliktusok, problémák, amelyek több figyelmet igényelnek.
Aztán, igyekszem praktikus, gyakorlati tevékenységeket szervezni, sok mozgást, levegőzést beiktatni a programunkba.
Törekszek arra, hogy reggelente minden gyerekkel szóba álljak, kedves szavakkal fogadjam, megkérdezzem hogy van. Napközben is aztán magamhoz hívom őket, szabad perceikben, elbeszélgetünk, ha akár egy percig is, de ami fontos, a személyes kapcsolat.
A másik, hogy igyekszem bekapcsolódni a játékukba. Nálunk szokás, hogy pontot osztunk: zöld szivecskét annak aki szorgalmas, résztvesz a rendrakásban, piros pontot a tevékenységekre, feladatvégzésre, napocskát a kitűnő, kiemelkedő teljesítményre. A szivecske aztán elszakad, vagy meg se kapják, ha verekednek, csúfolkodnak, stb. A szülők tudják, hogy ha nincs szivecske, az nem jelent jót, rosszcsont lehetett a kisgyerek, és akkor rákérdeznek. A pontokat biztostűvel a szívük fölé szoktuk tűzni. Egy délelőtt kell idő a pontok megírására, ha feladatlapon dolgoztunk, akkor azokat is át kell nézni, keltezést írni, mosolygót ráírni, ha rendben van, a hibákat a gyerekekkel kijavítani, stb. E mellett kell maradjon idő arra is, hogy közben leüljek játszani. A választott tevékenységekhez igyeksze beírni olyan fejlesztő játékokat, tevékenységeket, amelyek témához is találnak, vagy kapcsolódnak tevékenységekhez, matekhez, nyelvi fejlesztésre. Az az érzésem volt a tavalyi tanév végén, hogy nem játszodtunk eleget társasjátékot, ezért elhatázroztam erre nagyobb hangsúlyt fektetek az idén. Veszem sorba a társasjátékokat és, játszom őket egy csapattal, hogy aztan ők is szívesen játszhassák. Elég egyszer, kétszer eljátszani velük, megtanulni a szabályokat, aztán ők is szívesen előveszik óvó nélkül is. Most például lépegetős játékokat játszok velük.
Sokat játszanak együtt a gyerekeke, kicsik nagyok, sokat szerepjátékoznak, a fiúk sokat építenek. Persze mindig akadnak veszekedők, játékból kizártak. Igyekszem rávezetni őket, hogy próbálják megoldani segítség nélkűl, szépen a problémákat, kössenek kompromisszumokat, egyezenek meg, játszanak felváltva együegy játékkal. A nagyok tanulják bevonni a kicsiket is a játékukba, ilyenkor emlékeztetem őket, milyen volt, mikor ők voltak kicsik, és ne feljtsék, hogy ami nekik nem esik jól, másnak sem esne jól. A másik, hogy le kell üljenek megbeszéljék a problémát és kompromisszumot találjanak, s csak akkor folytathatják a játékot, mert senkinek se jó, ha egész nap csak veszekedést hallunk. Remélem mostmár nem fogja azt kérdezni bence, hogy óvó mikor lesz időd már velünk is játszani, ne mindig csak dolgozzál.

Szóval nem gyerekjáték az óvónéniskedés, hanem egy életforma, művészet,  éppen ezért igyekszem minden napot egyenként felkarolni, és az apró örömöket, sikereket, mosolyokat, öleléseket, kibéküléseket, nehéz perceket is tárt karokkal fogadni, hálát adni értük, és ott lenni a gyerekeknek, ha szűkségük van rám. Bevallom, nem mindig megy, és nem vagyok megelégedve magammal mindig, de vannak jó napok is, amikor sikerrel veszek minden akadályt, és azok a napok adnak erőt, reménységet a többihez, reggelente pedig igyekszem eleve jókedvvel kezdeni a napot.

Ovizáró

Hihetetlenűl gyorsan telt el ez a tanév.
Útjukra bocsátottunk 11 kis lúrkót, akik ősztől iskolások lesznek. Hiányozni fognak. :)
Az ajándékkönyvekbe, amiket emlékként kaptak, ez a két idézet kerűlt be:

„Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.”

(Müller Péter: Szeretetkönyv)

„Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg...

Íme, amit ott tanultam:

Ossz meg mindent másokkal!

Ne csalj a játékban!

Ne bántsd a másikat!

Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted!

Rakj rendet magad után!

Ne vedd el a másét!

Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!

Evés előtt moss kezet!

Húzd le a vécét!

A frissen sűlt sütemény és a hideg tej tápláló!

Élj mértékkel!

Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játsz és dolgozz egy keveset!

Délután szundíts egyet!

A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!

Ismerd fel a csodát!”

(Robert Flughum)

Méhecske

Egy egész napig méhecske lehettem ma, kedves Emi óvómmal. :) A gyerekekkel ma farsangoltunk az oviban és délután a suliban is együtt az elsősökkel és a szülőkkel. :)

Júliával... a kisoroszlánn(y)al... :)

Emi óvóval

Carmen óvó lencsevégre kapott... Meglátogattuk a többi csoportot is...

A kis csipet csapat...

Farsang

Az oviban a múlt héten farsangoltunk. Jól telt, jokedvvel, zenével, játékkal, versikékkel... :)

Azt hinné az ember, elvesztem...

pedig dehogy... csak hát nem volt kedvem írni. Kicsit csendbe burkolóztam, elvonultam, vakacióztam a blogon is.

Közben voltam kicsit Zilahon, kicsit itt, kicsit ott... :) De azért legtöbbet itthon.

Hamar eltelt a nyári vakació, nekem a héten már vége is, már keszülődók az oviba, még sok dolgom van, de próbálom jól megszervezni a napokat, órakat. Varrogatok, főzőcskézek, takarítok, szortálok, a hazban teszek veszek, most még van ezekre több időm. Aztán kezdődik az ovi, és teljes gözzel előre.

És akkor jöjjön itt pár kép emlékeztetőül a nyárról... :)

Egy hetet Zilahon töltöttem a Volt Zilahiak Találkozója után. Nórikáztam kicsit a hétvégén, aztán sokat Petikéztem. Voltunk Petikével Krasznán is. Hannah és Vera nagyon örültek Petinek. :)

Aztán voltunk mennegzőbe Zilahon, sajnos képem nincs róla... utána pedig sátoroztunk 2-3 napot a Retyiben a Zenóga tónál. :) Jó volt együtt lenni Zsikéékkel és Ildiékkel. Zsolt sógor szuperül megszervezte, vezette a kirándulást. Elfáradtunk, de megérte a szép tájért, az együttlétért. :)

Ekkora csomaggal kaptattam fel a tóhoz... nem volt könnyű...

Ildikó nővéremmel a tó mellett...

Kedves Zsike barátnómmel... jó volt megint együtt tölteni pár napot. Meg kell ismételjük gyakrabban. :)

Kedvesemmel... itt mar rá lehetett látni a tóra... innen még bő fél óra gyaloglás...

Aztán itthon a sok munka és pihenés mellett néha, ha az anyukája elengedte, élvezhettük Jülia társaságát. Kis okoska, huncut, mosolygós gyermek. Már ügyesen áll... Gyakran megszeretgetjük egymást... :) Jól megszorongatja a nyakamat... jól is esik... :)

Nem is mondtam - mutattam még

A legutóbb nálunk volt megtartva a pedakör, interkulturalitás témában. Mi is aktívan részt vettünk.
Én magyar ruhában kellett tevékenykedjek, ezért kölcsönkértem egyik volt tanítványom magyar ruháját.

Év végi előadás

Megkaptam a képeket az évvégi előadásról :)

Elbúcsúztunk a nagyoktól, akik ősztől már iskolások :)


Kedves kis bogaraim, ahogy szoktam néha becézni őket :)

Furulyáztunk is, meg együtt énekeltünk a furulyásokkal

Népdalokat énekeltünk szólóban is, meg együtt is :)

Népmesék...

Meghallgattuk egymást


Kinga óvóval, Emesével és Csabával :)

Kinga csárdást is tanított nekik az egyik apuka segítségével :)


Nagyon ügyesek voltak, és a kicsik is türelemmel végig ülték meg aktívan részt vettek :)
Volt jókedv, és még mennyi jókedv... :)

Vakációs program

Végre itt a vakáció. Mondjuk csak kedden volt az első pihenős napom, mert hétfőn még bementem az oviba szőnyeget mosni..., de sikerült pihennem.
Aztán voltam fenn szomszédolni is, már nagyon hiányzott...
Csütörtököt és pénteket Altringenben töltöttük egy majdnem húsz fős csapattal. Projekt záró alkalmunk volt, amit összekötöttünk egy kis pihenéssel, lazítással, sőt közösségépolással is. Temes megyei pedagógusok talalkoztunk.

Ez a kis csapat, mondjuk kicsit hiányosan...


Csoportmunka...

Vacsorára várva :)

Csoportos megbeszélés

A komló szobában aludtunk Beával :)



No és még mielőtt elfelejteném, le is írok néhány dolgot...

Jó szocializálós játékokat játszottunk
- telefonos... szeretnék beszélni azzal a személlyel, aki... (addig mondod, amit tudsz a kiválasztott személyről, míg magára ismer)
- 3+1 igaz hamis kijelentések, melyik a hamis? ismerkedő játék
- elefánttüsszentés - négy csoport egyszerre kiáltja: pikk, herc, ász, treff - ha elég hangosan és egyszerre kiáltják, tüsszentés lesz belőle... :)

Két új éneket is tanultam:
Ez a nóta, nóta, mindenkinél körbejár,
Ez a nóta, nóta, mindenkire rátalal.
Kilencszer három huszonhét,
Halljuk hát ... (az Editét) - és ekkor mond egy éneket, és elénekli a csapat a kért éneket :)

Másik ének:
Ég a város, ég a ház is,
Nem is egy tűz, hanem száz is.
Tűz, Tűz, Tűz, Tűz!
Jajj, de messze a kanális,
Ég a város... - kánonba énekeltók. :)

Jelentkezem

Zsúfolt hetek, napok, sőt hónapok vannak a hátam mögött. Nem is irtam egy jó ideje, de olvasni se nagyon olvastam, a blogokat sem... lassan bepótolom.
Mióta nem írtam az oviban is sok minden történt... anyáknapja, pedakör (szervezéssel együtt), aztán gyereknak, kerekesverseny, és közben még készülünk az évvégi előadásra is, és még sok a papírmunka...
Közben eljott a nyár, és eléggé szeszélyes, sok meleggel, hírtelen záporokkal... két hete kétszer is jól eláztam... Amennyit csak tehetjük megyünk a kertbe, meg a szabadba, friss levegőre.
Közben én már nyaralnák... még nem tudom mi lesz a nyári program...
Minden esetre jó lesz... :)



Es akkor itt egy pár kép a gyereknapról :)

Gyerkőceim, ma... :)

... szülinapoztunk ma... D. már négy éves... :)

Önfeledt játék

:) Szeretem ezt a képet... :)

Dacia

Párbeszéd az oviban...

Anya: Hogy hívják a dadust, aki az előbb itt volt.

Én: Daciana (magyarul ejtve Dácsiáná)

Anya: Értem már... Dávid, mind úgy mondja, hogy Dacia néni. Akárhányszor rákérdeztem, ő mindig Dacia nénit mondott.

Ezen jót nevettem. :)

Hála az Úrnak + kolázs

Gyógyulgatok, a hangom lassan megjön, süt a nap, itt a tavasz, - van okom a hálára. :)

Közben Lidia mind bátorít, hogy jegyezzem le a jó ötleteket, például, amiket az oviban használok.

Van egy olyan könyv, hogy Szünidei időtöltések nagykönyve... onnan vettem ezt az ötletet, ezzel a tehnikával készültek a nőnapi képeslapok az oviban. Élvezték a gyerekek, persze mi nem pont így készítettük, de aranyosak, szépek lettek, és mind egyediek. Minta lyukasztókat is használtunk... a színkombinálásnál, tanácsoltam, de az ő döntésük volt. A gyerekek korosztálya 2 és fél évestől 7 évesig.

Elvem a kézimunkával kapcsolatban, hogy amennyire csak lehet kreativ kézimunka legyen... és olyasmit készítsen elő az ember, amin látszodjon a keze munkája, és sikerélménnyel menjen haza... sajnos vannak kollegák, akik olyasmiket készítenek a gyerekekkel, amin a gyerek majd semmit nem csinál, vagy mert túl nehéz neki, vagy mert nem engedik, mert hát "akkor nem lesz elég szép". A másik dolog... miután egy tehnikát megtanítottal, hagyd a gyereket kísérletezni, kézimunkázni... csodás dolgok lesznek belőle...

Itt most a nyomaton volt a hangsúly, aztán másnap a kolázson. Ezúttal a kivágást én végeztem, időhiány végett is. Végül is előkészítettem az alapanyoagot, a nagyok tekerték a fonalat a karton darabokra, a nyomatnál ők festették a fonalat, nyomtatták, én nevet írtam.

Aztán a kolázsnál még színt tanácsoltam, de azt is úgy, hogy... ehez a nyomathoz x, y, z színű alap találna, melyiket választod? Aztán a virágnál... kipróbálgatták, megbeszéltük, hogy esetleg miért kellene változtatni, például pirosat pirosra miért nem teszünk...

Másik megjegyzés... csoportokban dolgozunk... egy két asztalnál, élőkészítve az alapanyag, az eszközök, festésnel, kézimunkánál, bárminél, a közös tevékenységek után... a nagyok még az asztalnál kapnak valami tennivalót, vagy ha befejezték csendben lehet játszani, kicsik is játszanak, színeznek, vagy asztali játékoznak... és akkor jönnek sorban, ahogy befejezte egy ül le helyette másik, a végén aki nem jött önszántából, megszólítom, hogy mindjárt szedjük össze, és ha ő is szeretne készíteni, most jöjjön, ritkán megtörténik, hogy a kisebb fiúcskákat unszolni kell, de legtöbbszőr mindenki jön. A végén aztán összeszedjük közösen, megcsodáljuk a munkákat. :)

És akkor itt jön a tehnika leírása a könyvből... :)

Persze az oviban 25 gyerekkel készültek, két nagyon zsúfolt napon... néhány lúrkóval magad körül, nagyon szép dolgokat lehet készíteni, kísérletezni.

Farsang

Megvolt a farsang is az oviban. Most fekete macska voltam. Miau...