Hótaposótúra

Immár két éve tervbe vettük, hogy felmegyünk az Eke csapattal a Szárkőre tervezett hótaposótúrára. Tavaly sajnos elmaradt, aztán az idén, szinte nem tudtam elmenni, de a kolleganők és szülők segítségével sikerűlt megszervezni, hogy pénteken ne maradjanak a gyerekek felügyeletlenül. tartottam kicsit tőle, hogy nehéz lesz ez nekem, de nekivágtam. A Zsigória nyeregben parkoltunk, onnan penteken délután felgyalogolotunk a Kuntu meteoállomásra. Kedves fogadtatásban volt részünk, begyújtott csempekályhák, kedves meteós, jól telt el a délután, kellemes társaságban. Hála az Úrnaak, a legjobb szobát fogtuk ki négyen, Dénessel, Kingával és persze Csongimmal egy a lehető lehfüstmentesebb szobában aludtunk.
Szombat reggel nekivágtunk a Szárkő csúcsnak. Nagy szél volt, az első félóra után úgy gondoltam, hogy ezt én nem tudom végig csinálni, de összébbkötöttem a kendőt a kapucnim fölött, hogy ne vigye le a szél, nekidőltem a szélnek, és kapaszkodtam felfele. Csak ritkán történt meg, hogy le kellett guggoljak vagy térdeljek, hogy ne sodorjon le a szél, de kibírható volt, és a kilátás mindent megért. Sejtelmesen kúszott a hóréteg a föld tetején, ahogy fújta a szél. Az utolsó pár száz méter már végtelennk tűnt, de végre odaértünk. Behívtak a Szárkő meteoállomásra, teát főztek nekünk, kicsit megpihentünk, még felmentünk a csúcsra csoportképre, és indultunk vissza. Vártak a meleg szobák, teát, levest főztünk, beszélgettünk, pihengettünk.
Éjszakára megjött az ablakokat, ajtókat rengető, süvítő nagy szél, mint kiderűlt lenn a falvakban 120km/h-ás sebességgel is fújt, és jól megrongálta a háztetőket.
Reggel kellemes napsütéses szélcsendben indultunk le, otthagyva a gyönyörű havas tájat... Várt a sáros, rideg, hétköznapi város. Azért én a szívemben lehoztam azt az ámulatbaejtő csodás világot. Olyan, mintha Isten művészi tehetségét próbálgatta volna, gyönyörű volt.

Nekidőltem a szélnek

Csongival...

A Szárkő csücson a csapattal...

...és kettesben

Csonginak dőlve, pihenek, és várom, picit csendesedjen a szél, mert másképp visz el...

Gyönyörű tájra nézünk vissza a völgybe.

A cél felé törekszem...

Itt még a Kuntu a cél... gyönyörű napsütéses időben bandukoltunk felfele...

A csapat egy része...

Közel a célhoz

Szélfújásban

Húsvét

Hideg, kopott, borongós, gyászos idő van ezen a Nagypénteken. Érkezik lassan a húsvét, hiszem és remélem, egy kis napsütéssel, egy kis reménnyel, egy kis életderüvel. Nehéz elvonatkoztatni az időjárástól, sajnos, befolyásolja az én hangulatomat is.

Addig is egy kis vidámságot, életet hozó kép: friss búza...

És egy kép Larácskáról, csak azért mert már megint nagyon megszeretgetném. Hiányzik. Őt még lehet nagyon szeretgetni, mert engedi.

Áldott Feltámadási Ünnepet Mindenkinek!

Második felvonás...

Hála a fotósoknak, nem csak az agyunkban tároljuk el a szép emlékeket.

Volt Larázás bőven. Én nagyon örültem neki, még a pelenkázásnak is. Megvallom, szeretek pellenkázni. Volt amikor Lara is kérte anyukája jelenlétét, de amikor nem, akkor más is foglalkozhatott vele. Szinte versengés volt, hogy ki etesse, ki játszodjon vele... :)

Lara-time...

Az 5 nap alatt míg ott voltunk bő ellátásban volt részünk. Márta és Krisztina szuper jó menűt allítottak össze nekünk, így már csak az előkészítésben kellett segíteni. Ennyi kéz között szinte elveszett a munka. Végig volt tea (menta, téli, fekete) meg kávé, meg mindenféle másinnivaló, nassizni is állandóan lehetett a le nem ürülő aprósüteményes talcáról.. A kirándulások mellett volt idő szilveszter estére is mindenféle finomságot elkészíteni, sőt szülinapra még fincsi tortánk is volt. :)

A kirándulgatás, konyháskodás, beszélgetések mellett volt idő az olvasásra is. Én olvastam még miután mindenki elvonult aludni is.

Nóri játszott a lányokkal, rajzolt, olvastatott magának, elvolt másokkal is, persze, azért leginkább anya kellett neki. És most, hogy Larának volt elég peszrája, kiharcolt magának minden kis szabad percet.

Meglepetésünkre a kirchbergi fúvós megkántált minket. Kaptak sütit meg finom magyar bort érte. :)

Nagyon jó volt, hogy szép időt fogtunk ki... nem volt hó, de végülis nem volt baj, mert így napsütésben lehetett sétálni. A vadasparkban volt egy kis hó, persze nem az utakon, meg néhányan voltunk hótaposó túrán is fennebb a hegyekben, szóval, aki nagyon akrt tudott havazódni valamennyit. Annyira élveztük a sétálgatást, hogy még szilveszter éjszaka is kimentünk egyet sétálni a faluba.

A kis Szekrényes család... :) Édes pillanatok... :)

Kirchberg gyönyörű vidék, szép házakkal, kedves emberekkel, jó kirándulóhelyekkel. Jó lenne arrafelé lakni. :)

Ottlétünk egyik fénypontja a mikroszkóp volt. Csongi nagyon élvezte. Zsilett pengével metszett a lányoknak ibolya levelet vékony szeletekre. :) Nem csodálnám, ha előbb utóbb, valamilyen alkalomra mikroszkópot kérne...

Végűl pedig egy kép a regensburgi Szent Péter Katedrális belső karácsonyi díszítéséről. Nagyon tetszett. Amúgy több helyen is a városban voltak egyszerűen fehér égőkkel esetleg nagy szalmadíszekkel feldíszített fenyőfák. Gyönyörűek voltak.

Boldog Új Évet minden erre tévedőnek!

Itt vannak a képek külön kölön is.... https://plus.google.com/photos/111226944910612650149/albums/5831411963459001857?authkey=CO2427jF5I_vnAE

2012-ből 2013-ba

német földön léptünk át. Jó kis csapat gyűlt össze Mártáéknál Kirchbergben ünnepelni. :)

Nincs kedem most hossyan írni, de egy kis képes beszámolót csak összedobok... legyen mi segítsen emlékezni. :)

Próbáltam Larával cumi nélküli képet készíteni... Ezen egyezkedünk éppen. Én kivettem a cumit, ő fogta, megforgatta és visszarakta. :)

Fért bele egy kis Zsikézés is. :) Jó volt. :) De még van bepótolni való elég...

Sétáltunk Ildivel, Nórival és Larával a környéken. Összefutottunk a fenyképezőgéppel és gazdáival.

Sikerült néha kedvesem közelébe is férkőznöm, sőt egyet kirándultunk is együtt, bemelegítettünk a hotaposó túrára, persze fényképezőgép nélkűl.

Szülinapoztunk. :)

Jó kis női egylet gyűlt össze.  :)

Regensburgba is ellátogattunk. Gyönyörű város... :)

a Duna partján...

Séta közben... Larázgattam...is

Szilveszteri party. :) A gyerekek is élvezték, de mi is :)

Szuper jó kis társaság gyűlt össze. Jó lenne repetázni belőle valamikor, valahol :)

A Larázgatás, kevés Nórizgatás (anya csak egy lehet, az az egy pedig pótolhatatlan) bearanyozta a napjaimat.

Volt benne hótaposó túra, vadaspark látogatás, sétálgatás, IKEAzás, városnézés, konyháskodás, filmezés, nevetgélés, ünneplés, torta, lufik, gyertyák, ajándékok, babázgatás, kántálás (minket kéntélt meg a fúvós), társasjátékozás, állatok babusgatása, illetve kergetése, keresése, babakocsi tologatás, Nóri repítés... és meg mi minden más... és persze pihenés is.

És akkor pár gyakran elhangzott szó, mondat, ami meghatározta az ottlétünket... 

"Van valaki a fűrdőben?"

"Látta valaki a csészémet?"

"Hol a cumi?"

"umfair"

"...bla-bla-bla...anyaaaaa....!"

Első horgolt alkotásom

Mikor a nyáron Ildinél horgolni tanultam, még nem tudtam mire leszek egyáltalán képes vele. Hazajöttem, vettem horgolótűt, de nem volt itthon fonalam. Tanévkezdéskor az ovban szortálni szoktam, így előkerűltek a  fonalgombolyagok. Hazahoztam párat, hogy fogjak neki gyakorolni. Elkezdtem a sárga fonalat horgolni, pár sor után megláttam benne a barbie baba jövendőbeli szoknyáját. Elkészűlt a szoknya, és valósággal kiabált egy felső után. Aludtam rá egyet, és nekifogtam. És addig horgoltam, míg ez sikeredett belőle. Aztán ma még a hajpánt is elkészűlt, meg felkerűltek a gombok, a szoknya is hosszabbodott és az aljára fodrot is kapott. Ez lett a végeredmény. És szárnyalok a tudattól, hogy valami kezdetleges, tökéletlen, mégis szép és hasznos dolog kerűlt ki a kezemből. :)

Júlia babáját öltöztettem fel, amit édesanyjától örökölt. Már rég új ruhára vár a baba. Mostmár csak a Júlia reakciójára vagyok kiváncsi.

Eltelt a nyár

és én nem irtam ide semmit. Igaz 3 hetet Magyarországon, majd egy hetet Szilágyságban voltam... Hamar eltelt a nyár. Teliben készülődök az ovikezdésre. Még próbálom átgondolni a dolgokat, javítani dolgokon, felhasználni a siófoki továbbképzésről hazahozott ötleteket, szeretném még játékosabbá tenni a gyerekek életét, még szebbé, és szeretnék megtenni mindent, ami rajtam áll, hogy szeretve érezzék magukat az oviban a gyerekek. Szeretném a gyerekeket jobban megfigyelni, megismerni, megérteni. Ezen is dolgoznom kell még.
És akkor a nyárról pár kép, nehogy elfelejtsem... :)

Borival Siófokon ismerkedtem meg... :)

Záró estén.

Siófokon a mindennapos sűrű program mellett maradt időnk kicsit locsipocsizni is. :)

Mónival is jól összebarátkoztunk. Mostmár van kit meglátogatni Szombathelyen. :)

Nóri a kerti partin. :)

Laura unokahugicám :)

Még néha előkerűl a cumi is... :)

Sétáltunk a tónál... :)

Sokat Larababáztam a két hét alatt míg Ildiéknél voltam. :)