és zúg a fejem. Meg kell írjam a jövőheti munkatervet az új curriculum szerint, és még nem fogtam neki, mert eddig atlapozgattam, beleolvasgattam a curriculumba, és gondolkoztam, hogyan is kivitelezhető, aztán ma délután míg alusznak a gyerekek igyekszek felvázolni az egészet és miután hazaérek, begépelem, pontosítom, és ha minden igaz legkésőbb holnap reggel kész lesz. Hétfőn reggel mindenképpen készen kell vigyem magammal az oviba.
Itt esik az eső és nincs kedvem elindulni az oviba.
Jó lenne, ha szombaton eljutnánk legalább délutánra az országos ifikonfira. Szeretnék belekostolni egy kicsit a konfi ízébe, kicsit feltöltődni. Na de meglátjuk.
Na megyek, készülök gyors ütemben és elindulok. Nem azért mert akarok, hanem azért, mert kell.
2 megjegyzés:
Eszembe juttatod az ovis éveimet, na nem amikor kicsi voltam, hanem amikor ott dolgoztam...Nem is tudom, hiányzik-e vagy sem, de azt tudom, h nekem is voltak ilyen napjaim...jaj és az a sok írás tervezés, tervezni élveztem...de leírogatni s megfogalmazni szaknyelven, azt már nem annyira...és egyszer így kellett egyszer meg másképp, jaj d enem szerettem, sose tudtam, hogy most tulajdonképpen hogy is van jól...persze tudom, hogy a jó tervezés szükséges...de néha a hirtelen ötletekkel többet adtam.
Sok erőt a munkádhoz, és sok sikerélményt, mert tudom, hogy az az üzemanyag...ahogy látod, hogy boldogok attól amit együtt csináltok, és szeretnek veled és együtt lenni.
Jaj, és mikor odajön Tábi és azt mondja, "Klári óvó szeretlek!" Hát olyankor megér minden pénzt, és délben ha megérkezek mind rohannak elém, na igen, ezek szép pillanatok. Na de egyek, és fogjak neki a továbbtervezésnek, gépelésnek. :) Márta, köszi a bátorítást, és meglátod, nemsokára neked is ovis lányod lesz. Hamar telik az idő. :)
Megjegyzés küldése