7 dolog rólam

Erről kellene szóljon ez a bejegyzés. Áron kért fel erre a játékra, és azt írtam vissza, hogy gondolkozni fogok rajta. Gondolkoztam is, hogy mit írhatnék magamról, de nem tudtam. Volt, hogy eszembe jutott valami, de akkor meg nem voltam netközelben, vagy papírközelben.
Hát még most sem tudom, mit írok, de amit írok az rólam szól. Persze nem feltétlenül ez a legfontosabb rólam, sem a legszembetűnőbb. Írok és kész. Lehet tudtátok már rólam ezeket, lehet nem.

Szóval:

• Nem szeretek vásárolni, főleg nem cipőt, kabátot, mert nehezen döntök, nehezen találom meg a megfelelőt, ami ugyanúgy tetszedjen egy hét, egy hónap, egy év múlva is. Plusz, hogy ezek mind pénzbe kerülnek, és nem is olcsók, főleg a jó minőség, és olyxankor arra gondolok, hogy mennyi minden mást vehetnék abból a pénzből.
• Az oviban a legjobb érzés, mikor azt észlelem, hogy a gyerekek szeretnek. És szeretnek akkor is, amikor éppen megszidtam vagy megbűntettem őket. Aztán, ha odajönnek, odabújnak hozzám... az kész öröm. Olyankor tudom, nem hiába vagyok ott, olyankor tudom, hogy ott a helyem. Persze azt is tudom, hogy nem vagyok elég jó óvónő, csak azt tudom, hogy a gyerekeknek a szeretetem sokat ér, többet ér mint ezer elmondott szó. Egy közös séta többet jelent nekik, mint nemtudom hány óra "tanítás". Ezért szeretem én a munkám.
• Nem tűnök ki a kreativitásban, de szeretek új, jó, kitűnő ötleteket megvalósítani.
• Gyerekkoromban, főleg tinikoromban nem esett nehezemre korán kelni, sőt, ha mamáéknál voltam vakáción, ahogy mozgolódást hallottam a házban, ugrottam ki az ágyból. Valami olyasmi is volt benne, hogy nehogy lemaradjak valami érdekesről, hogy segíthessek reggelit készíteni, vagy bármit. Iskolás koromban is, könnyebben felkeltem reggel korán még egy kicsit tanulni. Ezzel ellentétben, most szeretek aludni, kihasználni minden percet. Ha felébredek óracsergés előtt, nem szállok ki az ágyból, hanem még lustizok, sőt visszaalszok és utána nehezebb a felkelés. persze erről le kellene szokjak, mert javamra lenne.
• Nem szeretem a kesrű ízeket, se gyümölcsben, se ennivalóban. Sem a gyümölcstöltelékes csokit. Sőt általában a töltelékes csokit. Ha én választok magamnak csokit az a keserű, a tejes, a magyoros, a fehér, a mazsolás, de nem töltelékes.
• Sulis koromban, ha volt olyan óra, hoyg unatkoztam, például feleltetés közben, a balkézzel való írást gyakoroltam. Mindig valamelyik kedvenc énekem írtam egy lapra, vagy a füzetem hátuljára bal kézzel, és mindezt azért, hogy ha netalán valamikor eltöröm a jobb kezem, ne maradjak le a tanulásban, azért mert nem tudok bal kézzel írni. Sőt a szájjal való írást is kipróbáltam, persze nem a suliban, és ezt azért, mert mi van, ha mindkét kezem eltöröm. Amúgy gyakran belegondoltam ilyen és ehhez hasonló esetekbe, hogy ha ez és ez történne velem, hogyan viselkednék, hogyan tűrném el... stb.
• Nagyon szeretek énekelni. Ötödikes koromtól, tizenharmadikos koromig mindig legalább egy kórusban benne voltam, de legtöbbszőr többben is. A suli kórusban szopránt, majd nyolcadiktól altot énekeltem, közben énekeltem a gyüli gyerekkórusában. Licis koromtól énekeltem a licink leánykórusában, előszőr szopránt, majd mezzoszopránt, és aztán a gyüliben az ifikórusban, és később az énekkarban altot. Az megjegyzendő, hogy eleinte utáltam az altot, nem szerettem, mert nehezebb volt, de aztán annál jobban megszerettem. A liciben még énekeltem a lici német kórusában, és résztvettem a lici német bébszínházában is. Szóval szerettem tevékenykedni. :)

Na persze ez egy kicsi része az én életemnek. Majd ha még jutnak eszembe dolgok még írok magamról. Akit meg érdekel még valami ezeken kívűl, az kérdezzen, és ha tudok, meg akarok meg minden, akkor válaszolok is.