Hát Márta, én nem csodálkozom, hogy te kuncogtál.
Visszagondolva én is kuncogtam már sokat a sulis napjaimra visszagondolva. A helyzet az volt, hogy nem szerettem lemaradni a tanulásban, szerettem, ha jó jegyeim voltak, sőt... nem szerettem hiányozni a suliból, és inkább betegen is elmentem dolgozatot írni, minthogy külön kelljen megírjam. Egszer írtam külön dogát, azt is azért mert semmiképpen sem tudtam ott lenni, de persze nem betegség miatt. Az igazság az, hogy nem is emlékszem, hogy hiányoztam-e valaha a suliból betegség miatt. Valmikor kisiskolás koromban egy-két napot, de a többi betegséget mind vakációban vészeltem át.
Aztán órákról sem szerettem lelógni, épp ezért volt elég gondom a suliban emiatt. Például német óráról legtöbbszőr nem akartam lelógni, mert szerettem, mert tudni akartam, és mert az volt a nézetem, hogy ha most ingyen tanulhatjuk, miért ne tanulnánk, minthogy aztán, mikor szűkségünk lenne a nyelvre pénzt adjunk ki valakinek, hogy megtanítson. Próbáltam minden tantárgynak meglátni az értelmét. Például mindenki időpocséklásnak tekintette a logika órát, csak én nem. Na persze, mostani fejjel, lehet nem lennék annyira radikális, de igenis, én valójában szerettem suliba járni. Tanulni nem mindig szerettem, de mindig tanultam, mert tudtam, hogy kell tanulni. Persze kivétel erősíti a szabályt.
Volt egy alkalom negyedikes koromban, hogy nem tudom én miért, de nem tanultam meg a történelem leckét. Pont azon az órán feleltetett a tanítónéni, és én persze nem tudtam sokat mesélni arról a bizonyos csatáról, és 7-est kaptam. Persze otthon nem mondtam meg, az ellenőrzőmbe ez a jegy éppen nem került be, de én eldöntöttem, hogy ezt a jegyet kijavítom 10-esre. Kiszámolta, hogy 5 10-esre van szűkságem, hogy az évharmad végén tízes legyen töriből is a diplomám. Minden órán feleltem, amelyiken csak lehetett, és még egy 10-esre volt szűkségem (az évharmad rövid volt). Megkértem a tanítónénit, hogy felelhessek a következő évharmad első leckéjéből, mert már nem volt miből feleljek, utolsó óra jött, lezárások, stb. Persze a tantónéni beleegyezett és en 10-esre zártam. Persze motivált az a 7-es, de vajon miért nem volt elég nekem a 9-es média?! Persze anyumék nem tudtam semmit a 7-esről, meg erről az egészről. Csodálkoztak is, hogy nekem annyi 10-esem van, de én nem akartam, hogy tudjanak a hetesről. Évekre rá tudták meg, és már nem emlékszem a reakciójukra, de én sosem felejtettem el azt a 7-est sem a leckét, amelyikre kaptam a hetest.
No ennyit rólam és a suliról, és közben akkor itt lett belőle gyerekkori emlék is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése