Agape

A tegnap délután voltunk a Voxban angol istentiszteleten. Már volt máskor is de én még nem vettem részt egyiken sem. Most alig vártam. A dicsőítés nagyon jó volt, áldásos, volt egy pantomim Jézus megmentő, féltő szeretetéről, legalábbis én ezt éreztem ki belőle, és aztán volt egy videó, amit megnéztünk együtt: valaki séta közben beszélt az életről, Istenről, az Ő szeretetéről, az agapéról.
Ami engem megfogott az az volt, hogy Isten törvényeket, parancsolatokat adott, azért mert szeret, mert jót akar nekünk, mert a földi életünket is széppé, örömökben gazdaggá szeretné tenni. Ő ismer minket, és tudja mi a legjobb számunkra, és ha az Ővéi vagyunk, akkor Ő szeretettel vezet, int és bátorít.
Meg kell tanuljam úgy felfogni az ő parancsolatait, és törvényeit, mint az agapé megnyilvánulását az életemben. Mert Isten nem csak a Tíz Parancsolatot adta nekünk, hanem Jézus által Új Parancsolatokat is. Ő nem csak azt akarja, hogy NE tegyük a rosszat, hanem megparancsolja nekunk, hogy szeressünk, szeressünk másokat úgy mint magunkat. Aztán persze a szeretet, az igazi Isteni szeretet magával hozza az élet többi áldását, az örömöt, a békességet, a lélek gyümölcseit.
Most akkor bennem az a kérdés van, hogy én MIT TESZEK JÉZUSÉRT? És amit teszek, milyen indítékkal teszem? Szeretnék minden azért tenni, mert Jézust szeretem, és mert Ő nagyon szeret engem.
Ma reggel az első Zsoltárt olvastam. Ami megmaradt úgy bennem, és amin elmélkedem:
"Boldog ember az, aki... az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal...idejében megtermi gyümölcsét és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz."
"Mert ismeri az Úr az igazak útját..."