Azt kérdezhetitek, merre jártam

a hétvégén. Na persze, akivel élőben is találkoztam, az tudhatja. Na de szóval akkor kezdem az elejével.
Írtam nektek, hogy megyek Belényesbe. Ez úgy kezdődött, hogy 2003ban Gyergyóban közelebbről megismerkedtem Adináékkal, és persze Zsikével. Érdekes dolog, hogy egy 10 nap alatt kialakult barátság milyen tartós lehet, földrajzi távolság ellenére is. Szóval azóta többször is voltam látogatóba Brassóban, és mindannyiszór Adináéknál szálltam meg. Na persze, hogy hozzájuk nőtt a szívem. Emlékszem, hogy nyolc nap ottlét után, hazafele menet a vonatban, majdhogynem elbőgtem magam, olyan jól éreztem magam a Mike családnál. Na és persze azóta sok minden változott. Ott voltam a költözködési előkészületek egy részénél, és megígértem, hogy ha Isten is úgy akarja, akkor Csongival elmegyünk Belényesre a lelkipásztori család beiktatására.
Rövid idő volt, amit ott tölthettem, de valamennyire feltöltődhettem. Jól esett újból segíteni Adinának, és velük lenni, Borókát babusgatni, Zsikével beszélgetni, és persze Levivel, no és persze a rokoni kapcsolatokat is ápolgatni.
Igen, a rokoni kapcsolatokat is, mert az éjszakát Remetén töltöttük, nagybátyámmal és egyik lányával és egyetlen fiával. Velük olyan ritkán találkozok, hogy alig ismerem őket. Több időt kell szánjak az ilyen rokoni szálak erősítésére.
Az istentisztelet áldásos volt, sokat épültem, és megjegyeztem dolgokat. A közös ebéd is finom volt, jó hangulat, Zsikéékkel utolsóknak álltunk fel az asztaltól, akkor is már csak azért mert kezdtek minden lehordott tányér sütiből kinálgatni, és már szégyeltünk ott lábatlankodni.
No de arra az elhatározásra jutottam, hogy kell még arra látogassunk, mert ez rövid idő volt, és arra sokminden szép és érdekes látnivaló van.
Na jó. Nem tudom mit meséljek még a hétvégéről. Kérdezhettek, ha valami érdekel, de szerintem mindent leírtam, ami eszembe jutott. Ja és estére maradtam volna a Hozsánna Kórus koncertjére, de sajnos Csonginak hétfőn reggel kötelezően munkában kellett lenni, és a koncert későn kezdődött. Na de, hátha talán máskor.
Ma már hétfő van, az oviban fázással reszketéssel kezdtem, aztán küldött az egyik anyuka valami meleglevegőt fújó szerkentyűt és akkor lassan bemelegedtem. Amúgy minden rendben volt, aztán hazajöttem, kicsit konyháskodtam, nehogy elfelejtsem, hogyn kell azt csinálni, és most itt ülök és írok, és ki kellene pakolnom az utazó táskánkat és rendet csinálnom. Szóval hagylak titeket. Ja sajnos a gépet itthon felejtettem, úgyhogy nincs kép a hétvégéről, legalábbis az én bírtokomban. :(