Foglalkoztatók

Mostanaban innen töltögettem le dolgokat. Vannak köztük jó foglalkoztatok gyerekeknek. Vannak karácsonyi és nem csak karácsonyi foglalkoztatók.

Júliával

A tegnap a temetőből bementünk Tilliékhez és ott készült a kép. :)

Júlia

Mostmár egy hete, hogy duplán is nagynéni vagyok. Megszületett a mi kis Júliánk, aranyos, ügyes gyerek, és nagyon gyönyörű. Sokat eszik, úgyhogy hamar nő. :) Anyuka is, kisbaba is jól vannak. :) , na és még az apuka, hogy örvend az ő édes lányának. :)

Jó, hogy közel laknak... :)

Ősz van

Olyan hamar repül az idő.

Még egy röpke hét és már kisvakáció, ami nekem amúgy nem vakáció, de mégis talán picit lazább.

Zsúfolt hetek vannak a hátamnál, és reméltem ez a hét már a normális lesz, semmi plusszal, de nem. Ezért vagy azért mégis mindig sokkal többet vagyok oviban.

A gyerekek megszokták. Nekünk óvónőknek mindig van bepótolni való papírmunkánk, ez az egy amit nem szeretek az oviban.

Úgy elmennék valahova... csak úgy kicsit bolyongani, vagy egy röpkét beszélgetni jó barátokkal, tesókkal, szülőkkel...

De itt van nekem az Úr, nála elcsendesedem, lenyúgszom, ha elfáradok.

Jelentkezem

Hosszabb idő után újból jelentkezem.

Pereg az élet.

Lassan vége a nyárnak, megkezdődött az ovi, ebből kifolyólag sűrű a program, főleg most az elején, de valahogy úgy tűnik nem lesz túl laza év közben. Kell az erő és a türelem, mert sok a gyerek. 28 gyerek van beíratva a csoportunkba, és maga a terem sem nagy, a jelenlét meg jó, vagyis éppen csak a betegek hiányoznak.

Első két hétben mindketten bemegyünk délelőtt Kingával, és felváltva maradunk délutánra. Tapasztalat szerint így könnyebb a beszoktatás, és a közben esedékes felmérés.

Amúgy nem lesz könnyű év, mert sok a kicsi, de közben van 10 nagy is, akikből 8 iskolába keszül, és őket készíteni kell, na de én optimista vagyok, hogy minden rendben lesz, belejövünk a ritmusba.

Vagy két - három reggel alig alig tudtam felkelni. Azért érzem, hogy nem vakáció van már.

Közben a ház körül is sok a munka, csövezés, meg egyebek, de lassan annak is a végére érünk.

Aminek örülök, hogy most már nincs egyetem. Legalább ennyivel kevesebb ebben az évben. Pénzt se kell már kiadni rá, ami jó, számba véve, hogy a fizetés csökkent, nem nőtt, no de nem panaszkodom, hálás vagyok azért, ami van, és a munkahelyért, hiszen másnak még ennyi sem jut.

Közben néha még olvasgatok, persze mire odajutok, már annyira fáradt vagyok, hogy sokszor már csak épp egy keveset olvasok, és álmosodom bele.

Na de belejövök én. Isten áldja meg ezt az iskolai évet, ezt kívánom minden ovisnak, iskolásnak, egyetemistának és azoknak, akik valamilyen területen tanítanak.

Még írok, remélem sűrűbben. :)

Barátok

Barátokkal is találkoztam míg nyaralni voltunk.

Egyik vasárnap délelőtt kocsiba ültünk és elmentünk Kolozsvárra, hogy találkozzunk kedves barátainkkal, Zsikével és Leventével. Jó volt velük tölteni a napot, beszélgetni, feltöltődni, sétálni, hintázni. :)

Zsike és Levi

Csongi és én :)

Zsikével, legjobb barátnőmmel. :)

Zsike lencsevégre kapott. :)

Sajnos elég ritkán találkozunk velük, pedig... olyan jó lenne.

Aztán voltunk Nagy Csabáéknál is, csak persze a gépet elfelejtettem vinni magammal. DE náluk is nagyon jól telt. Babáztam, meg miccseztünk, beszélgettünk, Csongi játékokat instalált a fiuknak, amit persze már nagyon vártak.

Sajnos az idő hamar eltelt, mindenütt, de jól. :)

Krasznán

Mamáéknál is jártunk Krasznán. :) Örömömre, Magdi éppen beválalta pár napra Hannát és Verát, úgyhogy segíthettem neki. :)

Ez itt az én Bódis mamám, édesanyám édesanyja. Sokat nyaraltam Krasznán gyerek és tinikoromban. :)Szép emlékek fűznek oda. :)

Ő pedig Hannah, Melinda unokatesóm nagyobbik lánya. :) Homokozott az udvaron.

Ő Vera, a Hannah hugicája. Kis aranyos, és egyre ügyesebb. Amúgy anyum rájuk ügyel nap mint nap. :)

És itt van Magdi, az anyum hugicája, Verával. :)

Magdi sokat ügyelt ránk is annakidején. :) Aztán tanárnéni lett, majd tanÍtónéni, így bekerült dolgozni Zilahra. És persze a németet is sokat gyakoroltam vele. :) Később licis komban, majd első övönői éveimben, sokat segített nekem, és persze sokat csereélgettük az ötleteinket. :)

Bagos és Báylok

Nem meséltem még el nektek sok mindent a nyárról.

Két hetet a Szilágyságban töltöttem, rokonlátogatást mennyegzőkkel egybekötve.

Voltunk Bagoson a hugicámnál, és Bályokon Olga nényuséknál.

Aniko is volt velünk Bályokon. :) Jó volt kicsit beszélgetni, feltöltődni. :)

Az első képen Olga nényje, Anikó és én, Báylokon a kertben, napsütésben.

Anikó a hintán, Bályokon. :)

Tünde, az én kis unokahugicám, nagyon megszeretgetett, sőt, majdhogynem összeroppantott. :) Mikor kicsi volt, sokat babusgattam, amikor csak alkalmam adódott rá. :)

Bagoson, még első délután kimentünk két faluval arréb, a patakpartra, a hegy lábához kicsit uzsonnázni, és persze, sétáltunk egyet felfele a hegyre is. :)

Jól telt, jó volt hazamenni, tesókkal nagynénikkel lenni. :)

Hazaérkeztem

Itt éppen indultunk már... még kértem Csongitól egy utolsó fényképet a nővérkémmel és az első unokahugicámmal. :)

Görcsölt a hasa és a lábamra fektettem. Itt már békésen alszik tovább. :)

Böfiztetek. :)

Az utolsó képen pedig Huba és Kázmér, a család többi tagja. :)

Újból itthon vagyok, és most éppen más dolgom lenne, de nem sok kedvem van hozzá, na de csak röviden, annyit, hogy Norikáztam, de nem Nórikáztam ki magamat, azaz, bírtam volna még Nórikázni. Jól telt ott az idő, sőt túl gyorsan eltelt. Mostmár itthon. Még egy hetem van a dolgaimat elrendezni, rendet rakni, bepótolni a bepótolni valókat, mert aztán jövőhéten már szolgálatos vagyok, és utánna még vagy 2 nap szabadság és már kezdődik számunkra az új iskolai év. Rövidnek tűnt ez a nyar, túl gyorsan eltelt, de azért jó volt, és persze, én még be se számoltam mindenről. :)

Nórikázok

Már szombaton eljöttünk Csongival. Ő elhozott és vasárnap haza is ment, és engem itt hagyott, hogy kedvemre "Kinorikázhassam" magamat.
És hát, mit mondjak, néha fárasztó, no de nagyon jó vele foglalkozni, böfiztetni, babusgatni, kényeztetni. Szeretem mikor a hasamon alszik... tudniillik, mikor görcsöl a hasa, a test melege a szuszogásom megnyugtatja, és mig Ildi pihen, és velem van, vagy ha álmából felébred mert görcsös... és már semmiképpen sem bírja az agyikójában... hát a hasamra veszem, dörzsölgetem a hátát és ő lenyúgszik... kivéve persze, ha azért ébred fel, mert már éhes. Mert akkor csak pillanatokra nyúgszik le, és olyankor csak az édes anyucija tudja megvigasztalni ennivalóval. :)
Közben persze itt főzicskézek, mosogatok, uborkát berakok, és egyebeket művelek.
No erről akartam itt beszámolni. :)
Vasárnap aztán megyek haza... és majd még a blogon is kell bepótoljak dolgokat, kéepeket felrakjak a vakációról, a találkozásokról, a szép pillanatokról. :)
Addig is további szép nyarat... :)