2010. november 23., kedd

Tél, konfi, olvasás és a család

Lassan megérkezik a tél is, jönnek az ünnepek.
Nagyon hamar telik az idő, az a jó, hogy nem hiába. Nemrég kezdtük az ovit, és már lassan készülődünk a karácsonyi szerepre, várjuk a Mikulást. ( a kisebb gyerekek egyre gyakrabban rákérdeznek, hogy de óvónéni, mikor jön már a Mikulás. Ma az egyik előkészítős rávágta, hogy még két vasárnap el kell múljon, és csak utánna. Persze ő megérti ezt, de a kicsi még nem... ) Elővesszük a karácsonyi énekeket, versikéket, köszöntőket, színdarabbal is szeretnénk készűlni... Közben kézimunkaötleteket is gyűjtögetek, ne legyen ugyanaz, mint tavaly, egyszerű legyen, mert ovisok vagyunk még csak, de még is szép és aranyos.

A hétvégén itthonról figyeltem, kísértem a zilahi női konferenciát. Nagyon tetszett, sajnáltam, hogy most nem lehettem ott. Jó lett volna találkozni ismerősökkel, rokonokkal, új ismerettségeket kötni. No de nagyon tetszettek az előadások is, a zene , a dicsőítés, a buzdítások, és a bizonyságtételek is.

Tetszettek a Piroska ötletei a gyereknevelésben, jó volt dolgokat feleleveníteni. Ami még bennem maradt, hogy a kapcsolataimra is jobban odafigyeljek, ne hagyjak elrendezetlenül helyzeteket. Örültem, hogy sok ismerős arcot láttam, hallhattam kedves ismerősöket, Evódiát, Adinát, láttam a hugicám nagy pociját is élő adásban, meg a mamimat, amint atvette a csokoládét, hisz több, mint 4 gyereke van. :) Tettem-vettem a konyhában, sütöttem az almás sütit, hámoztam a krumplit, takarítottam és közben a kislaptopon hallgattam a konfit. :)

Közben a tegnap este befejeztem a könyvet is amit olvastam: Brigitte Hamann: Elisabeth, Împărăteasă fără voie. Sisi, azaz Erzsébeth királynő életéről szól a könyv. Érdekes volt. Filmet már lattam, de a könyv levelek, naplók feljegyzések alapján mutatta be Sisi életének minden területét. Persze kicsit csalódtam Sisiben, másmilyennek képzeltem.

És akkor még egy kép szemet gyönyörködtetni :) a Szekrényes családról. Nórika már sokat nőtt, alig várom hogy újból találkozzak velük. Már nagyon hiányoznak. Jó, hogy legalább a tehnika korszakában élünk és képet lehet készíteni és elküldeni. :)


Most pedig Ancsikámnak drukkolok, hiszen mostmár bármikor megszülheti a kis pocaklakót. :)

2010. november 8., hétfő

Kézimunka

Ma fejeztem be a tortát...


Ezt kézimunkáztuk pénteken a gyülinél. Lehet tál, vagy lehet gyertyatartó.




2010. november 5., péntek

Hobla

Játékokat akarunk rendelni az oviba... vagyis néhányat, hiszen már atavaly is rendeltünk, és most még kellene. Persze össze kellene gyűljön 500lej értékre. A lényeg, hogy érdemes figyelembe venni ezt HOBLA weboldalt, hiszen nevelő jellegű de nem csak és jó minőségű játékokat árulnak. A jó az, hogy itt Romániában is van kirendeltségük.
És itt egy másik hasonló weboldal a Creativ Toy Factorz azaz a CTF.

2010. november 3., szerda

Zene

Innen töltöttem le a nyáron egy jónéhány albumot. És ahogy látom még azóta tettek fel jó néhány albumot. :)

2010. november 2., kedd

Foglalkoztatók

Mostanaban innen töltögettem le dolgokat. Vannak köztük jó foglalkoztatok gyerekeknek. Vannak karácsonyi és nem csak karácsonyi foglalkoztatók.

2010. november 1., hétfő

Júliával


A tegnap a temetőből bementünk Tilliékhez és ott készült a kép. :)

2010. október 22., péntek

Júlia


Mostmár egy hete, hogy duplán is nagynéni vagyok. Megszületett a mi kis Júliánk, aranyos, ügyes gyerek, és nagyon gyönyörű. Sokat eszik, úgyhogy hamar nő. :) Anyuka is, kisbaba is jól vannak. :) , na és még az apuka, hogy örvend az ő édes lányának. :)
Jó, hogy közel laknak... :)

Ősz van

Olyan hamar repül az idő.
Még egy röpke hét és már kisvakáció, ami nekem amúgy nem vakáció, de mégis talán picit lazább.
Zsúfolt hetek vannak a hátamnál, és reméltem ez a hét már a normális lesz, semmi plusszal, de nem. Ezért vagy azért mégis mindig sokkal többet vagyok oviban.
A gyerekek megszokták. Nekünk óvónőknek mindig van bepótolni való papírmunkánk, ez az egy amit nem szeretek az oviban.
Úgy elmennék valahova... csak úgy kicsit bolyongani, vagy egy röpkét beszélgetni jó barátokkal, tesókkal, szülőkkel...
De itt van nekem az Úr, nála elcsendesedem, lenyúgszom, ha elfáradok.


2010. szeptember 21., kedd

Jelentkezem


Hosszabb idő után újból jelentkezem.
Pereg az élet.
Lassan vége a nyárnak, megkezdődött az ovi, ebből kifolyólag sűrű a program, főleg most az elején, de valahogy úgy tűnik nem lesz túl laza év közben. Kell az erő és a türelem, mert sok a gyerek. 28 gyerek van beíratva a csoportunkba, és maga a terem sem nagy, a jelenlét meg jó, vagyis éppen csak a betegek hiányoznak.
Első két hétben mindketten bemegyünk délelőtt Kingával, és felváltva maradunk délutánra. Tapasztalat szerint így könnyebb a beszoktatás, és a közben esedékes felmérés.
Amúgy nem lesz könnyű év, mert sok a kicsi, de közben van 10 nagy is, akikből 8 iskolába keszül, és őket készíteni kell, na de én optimista vagyok, hogy minden rendben lesz, belejövünk a ritmusba.
Vagy két - három reggel alig alig tudtam felkelni. Azért érzem, hogy nem vakáció van már.
Közben a ház körül is sok a munka, csövezés, meg egyebek, de lassan annak is a végére érünk.
Aminek örülök, hogy most már nincs egyetem. Legalább ennyivel kevesebb ebben az évben. Pénzt se kell már kiadni rá, ami jó, számba véve, hogy a fizetés csökkent, nem nőtt, no de nem panaszkodom, hálás vagyok azért, ami van, és a munkahelyért, hiszen másnak még ennyi sem jut.
Közben néha még olvasgatok, persze mire odajutok, már annyira fáradt vagyok, hogy sokszor már csak épp egy keveset olvasok, és álmosodom bele.
Na de belejövök én. Isten áldja meg ezt az iskolai évet, ezt kívánom minden ovisnak, iskolásnak, egyetemistának és azoknak, akik valamilyen területen tanítanak.

Még írok, remélem sűrűbben. :)

2010. augusztus 27., péntek

Barátok

Barátokkal is találkoztam míg nyaralni voltunk.
Egyik vasárnap délelőtt kocsiba ültünk és elmentünk Kolozsvárra, hogy találkozzunk kedves barátainkkal, Zsikével és Leventével. Jó volt velük tölteni a napot, beszélgetni, feltöltődni, sétálni, hintázni. :)

Zsike és Levi


Csongi és én :)


Zsikével, legjobb barátnőmmel. :)

Zsike lencsevégre kapott. :)

Sajnos elég ritkán találkozunk velük, pedig... olyan jó lenne.

Aztán voltunk Nagy Csabáéknál is, csak persze a gépet elfelejtettem vinni magammal. DE náluk is nagyon jól telt. Babáztam, meg miccseztünk, beszélgettünk, Csongi játékokat instalált a fiuknak, amit persze már nagyon vártak.

Sajnos az idő hamar eltelt, mindenütt, de jól. :)