Egyszerűen csak annyit

hogy itt vagyok még, nem vesztem el, nem léptem ki a világból.
Igen tudom, rém nem írtam ide, de azért sokminden történt. Hálásan nézek vissza az elmúlt bő félévre, mióta nem írtam.

• Voltam otthon, anyuéknál, férjhez adtuk Bea unokahugicát...
• Istennek hála, a brékuci kisebb bajjal megúszta a balesetet, és Csonginak semmi baja nem lett...
• Volt egy kis közös kirándulás a Parâng hegységbe a hunyadi csapattal, 
• Ildi Nórival és Larával nálunk töltött két hetet
• nem volt olyan sok gyerek az oviban, és úgy érzem, sikerúlt kicsit jobban odafigyelni egyenként a gyerkőcökre
• sok időt tölthettem Júliával, ami nekem áldás volt
• kedves, szeretett emberek között léphettem át az új évbe, imádságos szívvel, a Hargitán
• sikerűlt végig olvasnom egy év alatt a Bibliát, amit úgy halkan elterveztem év elején.

Új év van előttünk, és én elhatároztam, hogy igyekszem napokban gondolkodni, a jelenben, és minden egyes pillanatát értékként, kincsként megélni. Szeretném, ha úgy tudnák visszanézni minden napra, hogy lássam, nem telt el hiába. szeretném Megváltómat minden nap kicsit jobban megismerni, és engedni, hogy ő formáljon képére minden nap, mert azt látom, hogy még annyi hiányosságom van minden területen.

Ha előre nézek, azt látom, hogy sokminden vár rám ebben az évben, és úgy érzem, hogy én erőtlen vagyok ezen dolgokhoz. Tanulnom kell a kettes fokozati vizsgára, és úgy érzem olyan sokat tudok már és mégis olyan keveset, annyit kellene még fejlődjek mint óvónő, mint személy, s azt látom Isten kegyelme nélkűl semmi vagyok, értéktelen.


És akkor hamar néhány kép, teljesség igénye nélkűl...

Nyári kirándulás

Ovis csapatunk, itt éppen mézeskalács készűlt...

Szuper jó szánkózás a Madarasi Hargitán Nórival. :)

Ovizáró

Hihetetlenűl gyorsan telt el ez a tanév.
Útjukra bocsátottunk 11 kis lúrkót, akik ősztől iskolások lesznek. Hiányozni fognak. :)
Az ajándékkönyvekbe, amiket emlékként kaptak, ez a két idézet kerűlt be:

„Aki szeret, annak fickándozik a szíve. Annak az élete színes, és süt a napja. Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.”

(Müller Péter: Szeretetkönyv)

„Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg...

Íme, amit ott tanultam:

Ossz meg mindent másokkal!

Ne csalj a játékban!

Ne bántsd a másikat!

Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted!

Rakj rendet magad után!

Ne vedd el a másét!

Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!

Evés előtt moss kezet!

Húzd le a vécét!

A frissen sűlt sütemény és a hideg tej tápláló!

Élj mértékkel!

Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játsz és dolgozz egy keveset!

Délután szundíts egyet!

A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!

Ismerd fel a csodát!”

(Robert Flughum)

Húsvét

Hideg, kopott, borongós, gyászos idő van ezen a Nagypénteken. Érkezik lassan a húsvét, hiszem és remélem, egy kis napsütéssel, egy kis reménnyel, egy kis életderüvel. Nehéz elvonatkoztatni az időjárástól, sajnos, befolyásolja az én hangulatomat is.

Addig is egy kis vidámságot, életet hozó kép: friss búza...

És egy kép Larácskáról, csak azért mert már megint nagyon megszeretgetném. Hiányzik. Őt még lehet nagyon szeretgetni, mert engedi.

Áldott Feltámadási Ünnepet Mindenkinek!

Méhecske

Egy egész napig méhecske lehettem ma, kedves Emi óvómmal. :) A gyerekekkel ma farsangoltunk az oviban és délután a suliban is együtt az elsősökkel és a szülőkkel. :)

Júliával... a kisoroszlánn(y)al... :)

Emi óvóval

Carmen óvó lencsevégre kapott... Meglátogattuk a többi csoportot is...

A kis csipet csapat...

Második felvonás...

Hála a fotósoknak, nem csak az agyunkban tároljuk el a szép emlékeket.

Volt Larázás bőven. Én nagyon örültem neki, még a pelenkázásnak is. Megvallom, szeretek pellenkázni. Volt amikor Lara is kérte anyukája jelenlétét, de amikor nem, akkor más is foglalkozhatott vele. Szinte versengés volt, hogy ki etesse, ki játszodjon vele... :)

Lara-time...

Az 5 nap alatt míg ott voltunk bő ellátásban volt részünk. Márta és Krisztina szuper jó menűt allítottak össze nekünk, így már csak az előkészítésben kellett segíteni. Ennyi kéz között szinte elveszett a munka. Végig volt tea (menta, téli, fekete) meg kávé, meg mindenféle másinnivaló, nassizni is állandóan lehetett a le nem ürülő aprósüteményes talcáról.. A kirándulások mellett volt idő szilveszter estére is mindenféle finomságot elkészíteni, sőt szülinapra még fincsi tortánk is volt. :)

A kirándulgatás, konyháskodás, beszélgetések mellett volt idő az olvasásra is. Én olvastam még miután mindenki elvonult aludni is.

Nóri játszott a lányokkal, rajzolt, olvastatott magának, elvolt másokkal is, persze, azért leginkább anya kellett neki. És most, hogy Larának volt elég peszrája, kiharcolt magának minden kis szabad percet.

Meglepetésünkre a kirchbergi fúvós megkántált minket. Kaptak sütit meg finom magyar bort érte. :)

Nagyon jó volt, hogy szép időt fogtunk ki... nem volt hó, de végülis nem volt baj, mert így napsütésben lehetett sétálni. A vadasparkban volt egy kis hó, persze nem az utakon, meg néhányan voltunk hótaposó túrán is fennebb a hegyekben, szóval, aki nagyon akrt tudott havazódni valamennyit. Annyira élveztük a sétálgatást, hogy még szilveszter éjszaka is kimentünk egyet sétálni a faluba.

A kis Szekrényes család... :) Édes pillanatok... :)

Kirchberg gyönyörű vidék, szép házakkal, kedves emberekkel, jó kirándulóhelyekkel. Jó lenne arrafelé lakni. :)

Ottlétünk egyik fénypontja a mikroszkóp volt. Csongi nagyon élvezte. Zsilett pengével metszett a lányoknak ibolya levelet vékony szeletekre. :) Nem csodálnám, ha előbb utóbb, valamilyen alkalomra mikroszkópot kérne...

Végűl pedig egy kép a regensburgi Szent Péter Katedrális belső karácsonyi díszítéséről. Nagyon tetszett. Amúgy több helyen is a városban voltak egyszerűen fehér égőkkel esetleg nagy szalmadíszekkel feldíszített fenyőfák. Gyönyörűek voltak.

Boldog Új Évet minden erre tévedőnek!

Itt vannak a képek külön kölön is.... https://plus.google.com/photos/111226944910612650149/albums/5831411963459001857?authkey=CO2427jF5I_vnAE

2012-ből 2013-ba

német földön léptünk át. Jó kis csapat gyűlt össze Mártáéknál Kirchbergben ünnepelni. :)

Nincs kedem most hossyan írni, de egy kis képes beszámolót csak összedobok... legyen mi segítsen emlékezni. :)

Próbáltam Larával cumi nélküli képet készíteni... Ezen egyezkedünk éppen. Én kivettem a cumit, ő fogta, megforgatta és visszarakta. :)

Fért bele egy kis Zsikézés is. :) Jó volt. :) De még van bepótolni való elég...

Sétáltunk Ildivel, Nórival és Larával a környéken. Összefutottunk a fenyképezőgéppel és gazdáival.

Sikerült néha kedvesem közelébe is férkőznöm, sőt egyet kirándultunk is együtt, bemelegítettünk a hotaposó túrára, persze fényképezőgép nélkűl.

Szülinapoztunk. :)

Jó kis női egylet gyűlt össze.  :)

Regensburgba is ellátogattunk. Gyönyörű város... :)

a Duna partján...

Séta közben... Larázgattam...is

Szilveszteri party. :) A gyerekek is élvezték, de mi is :)

Szuper jó kis társaság gyűlt össze. Jó lenne repetázni belőle valamikor, valahol :)

A Larázgatás, kevés Nórizgatás (anya csak egy lehet, az az egy pedig pótolhatatlan) bearanyozta a napjaimat.

Volt benne hótaposó túra, vadaspark látogatás, sétálgatás, IKEAzás, városnézés, konyháskodás, filmezés, nevetgélés, ünneplés, torta, lufik, gyertyák, ajándékok, babázgatás, kántálás (minket kéntélt meg a fúvós), társasjátékozás, állatok babusgatása, illetve kergetése, keresése, babakocsi tologatás, Nóri repítés... és meg mi minden más... és persze pihenés is.

És akkor pár gyakran elhangzott szó, mondat, ami meghatározta az ottlétünket... 

"Van valaki a fűrdőben?"

"Látta valaki a csészémet?"

"Hol a cumi?"

"umfair"

"...bla-bla-bla...anyaaaaa....!"

Barbie ruhája

Elkészűlt az oviból hazahozott két Barbie ruhája. Egyik baba kölcsönadva ruhástól, de majd készítek arról is fényképet. Kezdek belejönni a horgolásba. Persze még van egy csomó kérdésem, de van kit megkérdezzek...

 Készűlt egy labda is, meg készülőben van egy katicabogár is, olyan amit Ildinél láttam, csak kell hozzá fekete fonalat keressek.

Vannak terveim, csak idő is kell a megvalósításhoz. Júlia babájának is készűlt egy takaró, persze szegény nem egyenletes, dehát végülis azon gyakoroltam, hogy kell egyenletes sorokat horgolni, különböző mintákkal. Még veszek fonalat, és akkor jöhet a horgolás...

Első horgolt alkotásom

Mikor a nyáron Ildinél horgolni tanultam, még nem tudtam mire leszek egyáltalán képes vele. Hazajöttem, vettem horgolótűt, de nem volt itthon fonalam. Tanévkezdéskor az ovban szortálni szoktam, így előkerűltek a  fonalgombolyagok. Hazahoztam párat, hogy fogjak neki gyakorolni. Elkezdtem a sárga fonalat horgolni, pár sor után megláttam benne a barbie baba jövendőbeli szoknyáját. Elkészűlt a szoknya, és valósággal kiabált egy felső után. Aludtam rá egyet, és nekifogtam. És addig horgoltam, míg ez sikeredett belőle. Aztán ma még a hajpánt is elkészűlt, meg felkerűltek a gombok, a szoknya is hosszabbodott és az aljára fodrot is kapott. Ez lett a végeredmény. És szárnyalok a tudattól, hogy valami kezdetleges, tökéletlen, mégis szép és hasznos dolog kerűlt ki a kezemből. :)

Júlia babáját öltöztettem fel, amit édesanyjától örökölt. Már rég új ruhára vár a baba. Mostmár csak a Júlia reakciójára vagyok kiváncsi.

Eltelt a nyár

és én nem irtam ide semmit. Igaz 3 hetet Magyarországon, majd egy hetet Szilágyságban voltam... Hamar eltelt a nyár. Teliben készülődök az ovikezdésre. Még próbálom átgondolni a dolgokat, javítani dolgokon, felhasználni a siófoki továbbképzésről hazahozott ötleteket, szeretném még játékosabbá tenni a gyerekek életét, még szebbé, és szeretnék megtenni mindent, ami rajtam áll, hogy szeretve érezzék magukat az oviban a gyerekek. Szeretném a gyerekeket jobban megfigyelni, megismerni, megérteni. Ezen is dolgoznom kell még.
És akkor a nyárról pár kép, nehogy elfelejtsem... :)

Borival Siófokon ismerkedtem meg... :)

Záró estén.

Siófokon a mindennapos sűrű program mellett maradt időnk kicsit locsipocsizni is. :)

Mónival is jól összebarátkoztunk. Mostmár van kit meglátogatni Szombathelyen. :)

Nóri a kerti partin. :)

Laura unokahugicám :)

Még néha előkerűl a cumi is... :)

Sétáltunk a tónál... :)

Sokat Larababáztam a két hét alatt míg Ildiéknél voltam. :)

Lara

Megszületett Szekrényes Laura unokahugicánk, 3600 grammal, 55 centivel, ma május 11-én délután fél négy fele, mi időnk szerint.  Ildikó is jól van, hála az Úrnak. Az Úr áldja meg őket!