Vizsgaidőszak van,

megint... és majdnem az utolsó... vagyis egyelőre... persze van még a licensz vizsga is...

Egy vizsgám volt meg eddig, pénteken, és vasárnap még lesz egy-egy, aztán majd jövőhéten szerdán egy, szombaton és megint vasárnap. És vége.

Amúgy érdkes tantárgyak, és majd ha sok időm lesz, és kedvem még beleolvasok egy két könyvbe.

A szó

A szónak nagy ereje van, ezért vigyázzunk mit és hogyan, kinek és mikor mondunk. A szóval rombolni is lehet. Minden szavamat, sőt gondolatomat szűrjem át.

Megjegyzésként nekem.

Bonyolult kapcsolatok, bonyolult...

az élet, és ezt egyre jobban, egyre többször látom. Megfigyelésem, hogy talán mi bonyolítjuk túlságosan a dolgainkat: rohanunk, sietünk, nincs időnk leülni, lazítani, csendben lenni, lenyugodni. Persze ez a kapcsolatainkban is meglátszik.

Ott van példának okáért az óvoda. Mint egy pókháló, úgy keresztezik egymást a kapcsolatok. Véleményem szerint a gyerekekkel a legegyszerűbb a kapcsolat. Ők nem komplikáljék az életet, hanem egyszerűen gondolkoznak, kimondják, amit gondolnak, kimutatják érzéseiket, könnyen leolvashatók. Persze a gyerekekkel is úgy van, hogy bele kel adnod mindent. Nem lehet felszínesen kezelni őket. És a másik, ha valaki nem szívleli őket, azt hamar megérzik. A gyerekek is jól tudnak embereket olvasni, és érdekesen válaszolnak, viszonyulnak dolgokhoz.

A szülőkkel már sokkal nehezebb. Sokfajta szülő van, és nehéz mindegyikkel a megfelelő hangnemet megtalálni. Nem is mindig sikerül. Ezért van szúkségónk sok bölcsességre kapcsolataink kezelésében.

Miért olyan bonyolult a felnőttek világa?

Mindenesetre utóbbi felfedezéseim, megjegyzéseim csak úgy magamnak, főleg az ovival kapcsolatban:

• az óvoda a gyerekekért van, nem a szülőkért, és nem az ovónőkért
• minden gyerek külön odafigyelést igényel, nem kell érezzék a különbségtételt, de ne felejtsem el, egy gyerek sem egyforma, más a szeretetigéyük, másként lehet őket fegyelmezni, és ehhez sok bölcsesség kell, és rengeteg munka jár vele
• szánjak időt meghallgatni a gyereket. Tanítás, nevelés, életre formálás a feladatom
• vigyek mosolyt az oviba, és jókedvet
• vegyem komolyan a gyerekeket
• a szülőket meg kell hallgatni, a megfelelő időben, de nem kell mindent szívre venni. Én igyekezzek mindent Isten szerint és a gyerekek javára tenni, és akkor minden rendben van. Nem kell és nem lehet mindig mindenkinek a kedvében járni. Még ha meg is próbálná az ember, rövid időn belül kikészülne...
• Vannak hálás szülők, és vannak hálátlan állandóan zúgolódó szülők.
• Örüljek a pozitív visszajelzéseknek, és a negatív visszajelzéseket használjam ki a hibák kijavítására

Jobb ha megállok.

Nem is tudom miért írtam le, talán csak úgy magamnak. A Sátán mindig mindenütt támad, és próbálja a dolgokat megrontani. Harcolnunk kell ellene. És közben ott van az eszemben, és tanulgatom, hogy életem és mindenem Isten kezében van, minden jóért Istennek jár a hála, és általa minden a javunkra szolgál. Ő tud megfelelő bölcsességet adni problémák rendezésében is, békéltetésben is.

Csabi és Ile

Mennyegzőn voltunk a hétvégén, többek között. :)

Jó volt velük ünnepelni, érdekes, de szép mennyegző volt, nem voltam még román menyegzőn. Amúgy élveztem, hogy a menyasszony és a vőlegény nagyon jól feltalálták magukat, sokat voltak a színpadon, a mennyasszony zenés csapata énekelt, és ő is gyakran bekapcsolódott, a vőlegény meg kevert közben. A kép ritka pillanat megörökítése volt, hisz olyan keveset láttuk őket az asztaluknál ülni. :)

Díjat kaptam

Helgától. Köszönöm szépen, mondjuk nem igazán érdemlelm meg, hisz olyan keveset írok, meg minden.

A díjhoz tartozó szabályok:

1. Meg kell köszönni a díjat, attól akitől kaptam.
2. A logót ki kell tenni a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Tovább adom a díjat: Mártinak, Mártának, Lidiának, Mutternek, Encónak, Leának, és Melindának.

És akkor röviden... 7 dolgot...

1. Most tanulnom kellene...

2. Meg vagyok fázva, most is éppen be van dugulva a fülem...

3. Nagyon várom már a vakációt, mert elfáradtam...

4. Ma levágattam a hajam...

5. Nem érem utól magam a munkában, állandóan van bepótolni valóm... nem bánnám ha lenne, pár napom csak úgy ráadás... hogy egyenesbe jöjjek...

6. Nem tudom, hogy osszam be az időmet, hogy elég legyen mindenre... mit kell kivágjak a programomból, mi van pluszba...

7. Szeretnék már anyuka lenni...

Tízperces

Az Annuska néni blogján láttam a Jázmin tízperces tortáját, aztán, anyummal beszélgettem telefonon, és mondta, hogy tízpercest sütött. Ahogy néztem a két recept nagyjából megeggyezik.

Most már másodjára készítettem el, és képeket is készítettem, éppen várom, hogy kihűljön, hogy felszeletelhessem.

4 tojás, 20 kanál cukor, 10 kanál olaj, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál szalakáli (én egy kevés citromot facsartam rájuk és úgy öntöttem a masszához), 400 ml tej, 28 kanál liszt és 4 kanál íz vagy lekvár. (én most barackot tettem bele).

Jól összekeverjük, mint bármilyen más kavart tésztát. Tepsibe rakjuk és fél órányit sütjük közepes tüzön, nálam 170-180 fok krül.

Persze lehet még tovább kombinálni a süteményt. Például elmúltkor barackízzel és vanilia szósszal ettük. Úgy is nagyon finom. :)

A kertben

A tegnapi napot Rudicskán töltöttük, no és nagyon jól telt, persze utólag érzek egy kis izomlázat... valószínűleg a fűnyírás a tettes...

Mielőtt lenyírtuk a füvet, lefényképeztük a virágbaborult kertet.

Olyan jólesett a friss levegőn lenni, tenni venni, kifáradni, este kenegetni a Csongi leégett nyakát. :P Érdekes, hogy alig alig sütött a nap, de neki a nyaka meg a homloka már leégett. Mostmár megint kell magam után hordjam a védő olajat.

Tata és mama

Vasárnap délben örültem, hogy mamáék is eljöttek Zilahra, így velük is találkozhatunk, hisz olyan messze lakunk tőlük, és ritkán talalkozunk kevés időre. Így minden találkozás értékes. :)

Ezen a nyáron töltik a 80-at. :)

Hála az Úrnak még itt vannak velünk. :)

Levi és Zelma

2010 április 10.-ikén eljegyezték egymást. Ezért voltunk a múlt hétvégén Zilahon, hogy velük ünnepeljük ezt a fontos és kedves eseményt az életükben. :)

Hannah és Vera

Vasarnap Zilahon ebéd után... olyan aranyosak.

Ilyen nagyra nőtt már a kis Verácska. :) Élvezem milyen nagy szemei vannak. Itt az anyukája ölében. Olyan jó volt babusgatni, ja és tanítgattam játszani a cipőfűzőjével, kibontani, hogy majd legyen mit visszakötni. :)

Persze Hannah az ágy emeletén kötött ki, és később Vera is. így készűlhettek ezek a cuki képek. :)