2008. november 8., szombat

Negyed évszázad

hosszú idő.
Nem is tudom, hogyan telt el ilyen hamar. Az tény, hogy én még gyereknek érzem magam, és épp ezért, jó óvónőnek lenni, mert az oviban még lehet játszani.
Kedvesemtől kaptam három szál gyönyörő rózsát, kedves szavakat és mosolyokat és persze nagyon sok szeretetet, ma is ugyanúgy mint eddig. :)
Negyed évszázados lettem és van nekem egy ötödévszázados hugicám is, és egy új telefonom új számmal. A régi szám hamarosan el fog tűnni, szóval, akit az új számom érdekel, majd kérje el, messengeren, emailben, vagy máskép.
Most pedig folytatom a pihenést és ünneplést egész hétfőig. Hétfőig, mert akkor ünneplek a gyerekekkel az oviban. :)
Pusszancs nektek és áldott vasárnapot. :)

2008. november 7., péntek

Tanulj szamár, s ló lesz belőled... :)


Hát Márta, én nem csodálkozom, hogy te kuncogtál.
Visszagondolva én is kuncogtam már sokat a sulis napjaimra visszagondolva. A helyzet az volt, hogy nem szerettem lemaradni a tanulásban, szerettem, ha jó jegyeim voltak, sőt... nem szerettem hiányozni a suliból, és inkább betegen is elmentem dolgozatot írni, minthogy külön kelljen megírjam. Egszer írtam külön dogát, azt is azért mert semmiképpen sem tudtam ott lenni, de persze nem betegség miatt. Az igazság az, hogy nem is emlékszem, hogy hiányoztam-e valaha a suliból betegség miatt. Valmikor kisiskolás koromban egy-két napot, de a többi betegséget mind vakációban vészeltem át.
Aztán órákról sem szerettem lelógni, épp ezért volt elég gondom a suliban emiatt. Például német óráról legtöbbszőr nem akartam lelógni, mert szerettem, mert tudni akartam, és mert az volt a nézetem, hogy ha most ingyen tanulhatjuk, miért ne tanulnánk, minthogy aztán, mikor szűkségünk lenne a nyelvre pénzt adjunk ki valakinek, hogy megtanítson. Próbáltam minden tantárgynak meglátni az értelmét. Például mindenki időpocséklásnak tekintette a logika órát, csak én nem. Na persze, mostani fejjel, lehet nem lennék annyira radikális, de igenis, én valójában szerettem suliba járni. Tanulni nem mindig szerettem, de mindig tanultam, mert tudtam, hogy kell tanulni. Persze kivétel erősíti a szabályt.
Volt egy alkalom negyedikes koromban, hogy nem tudom én miért, de nem tanultam meg a történelem leckét. Pont azon az órán feleltetett a tanítónéni, és én persze nem tudtam sokat mesélni arról a bizonyos csatáról, és 7-est kaptam. Persze otthon nem mondtam meg, az ellenőrzőmbe ez a jegy éppen nem került be, de én eldöntöttem, hogy ezt a jegyet kijavítom 10-esre. Kiszámolta, hogy 5 10-esre van szűkságem, hogy az évharmad végén tízes legyen töriből is a diplomám. Minden órán feleltem, amelyiken csak lehetett, és még egy 10-esre volt szűkségem (az évharmad rövid volt). Megkértem a tanítónénit, hogy felelhessek a következő évharmad első leckéjéből, mert már nem volt miből feleljek, utolsó óra jött, lezárások, stb. Persze a tantónéni beleegyezett és en 10-esre zártam. Persze motivált az a 7-es, de vajon miért nem volt elég nekem a 9-es média?! Persze anyumék nem tudtam semmit a 7-esről, meg erről az egészről. Csodálkoztak is, hogy nekem annyi 10-esem van, de én nem akartam, hogy tudjanak a hetesről. Évekre rá tudták meg, és már nem emlékszem a reakciójukra, de én sosem felejtettem el azt a 7-est sem a leckét, amelyikre kaptam a hetest.
No ennyit rólam és a suliról, és közben akkor itt lett belőle gyerekkori emlék is. :)


2008. november 6., csütörtök

7 dolog rólam



Erről kellene szóljon ez a bejegyzés. Áron kért fel erre a játékra, és azt írtam vissza, hogy gondolkozni fogok rajta. Gondolkoztam is, hogy mit írhatnék magamról, de nem tudtam. Volt, hogy eszembe jutott valami, de akkor meg nem voltam netközelben, vagy papírközelben.
Hát még most sem tudom, mit írok, de amit írok az rólam szól. Persze nem feltétlenül ez a legfontosabb rólam, sem a legszembetűnőbb. Írok és kész. Lehet tudtátok már rólam ezeket, lehet nem.

Szóval:
  • Nem szeretek vásárolni, főleg nem cipőt, kabátot, mert nehezen döntök, nehezen találom meg a megfelelőt, ami ugyanúgy tetszedjen egy hét, egy hónap, egy év múlva is. Plusz, hogy ezek mind pénzbe kerülnek, és nem is olcsók, főleg a jó minőség, és olyxankor arra gondolok, hogy mennyi minden mást vehetnék abból a pénzből.
  • Az oviban a legjobb érzés, mikor azt észlelem, hogy a gyerekek szeretnek. És szeretnek akkor is, amikor éppen megszidtam vagy megbűntettem őket. Aztán, ha odajönnek, odabújnak hozzám... az kész öröm. Olyankor tudom, nem hiába vagyok ott, olyankor tudom, hogy ott a helyem. Persze azt is tudom, hogy nem vagyok elég jó óvónő, csak azt tudom, hogy a gyerekeknek a szeretetem sokat ér, többet ér mint ezer elmondott szó. Egy közös séta többet jelent nekik, mint nemtudom hány óra "tanítás". Ezért szeretem én a munkám.
  • Nem tűnök ki a kreativitásban, de szeretek új, jó, kitűnő ötleteket megvalósítani.
  • Gyerekkoromban, főleg tinikoromban nem esett nehezemre korán kelni, sőt, ha mamáéknál voltam vakáción, ahogy mozgolódást hallottam a házban, ugrottam ki az ágyból. Valami olyasmi is volt benne, hogy nehogy lemaradjak valami érdekesről, hogy segíthessek reggelit készíteni, vagy bármit. Iskolás koromban is, könnyebben felkeltem reggel korán még egy kicsit tanulni. Ezzel ellentétben, most szeretek aludni, kihasználni minden percet. Ha felébredek óracsergés előtt, nem szállok ki az ágyból, hanem még lustizok, sőt visszaalszok és utána nehezebb a felkelés. persze erről le kellene szokjak, mert javamra lenne.
  • Nem szeretem a kesrű ízeket, se gyümölcsben, se ennivalóban. Sem a gyümölcstöltelékes csokit. Sőt általában a töltelékes csokit. Ha én választok magamnak csokit az a keserű, a tejes, a magyoros, a fehér, a mazsolás, de nem töltelékes.
  • Sulis koromban, ha volt olyan óra, hoyg unatkoztam, például feleltetés közben, a balkézzel való írást gyakoroltam. Mindig valamelyik kedvenc énekem írtam egy lapra, vagy a füzetem hátuljára bal kézzel, és mindezt azért, hogy ha netalán valamikor eltöröm a jobb kezem, ne maradjak le a tanulásban, azért mert nem tudok bal kézzel írni. Sőt a szájjal való írást is kipróbáltam, persze nem a suliban, és ezt azért, mert mi van, ha mindkét kezem eltöröm. Amúgy gyakran belegondoltam ilyen és ehhez hasonló esetekbe, hogy ha ez és ez történne velem, hogyan viselkednék, hogyan tűrném el... stb.
  • Nagyon szeretek énekelni. Ötödikes koromtól, tizenharmadikos koromig mindig legalább egy kórusban benne voltam, de legtöbbszőr többben is. A suli kórusban szopránt, majd nyolcadiktól altot énekeltem, közben énekeltem a gyüli gyerekkórusában. Licis koromtól énekeltem a licink leánykórusában, előszőr szopránt, majd mezzoszopránt, és aztán a gyüliben az ifikórusban, és később az énekkarban altot. Az megjegyzendő, hogy eleinte utáltam az altot, nem szerettem, mert nehezebb volt, de aztán annál jobban megszerettem. A liciben még énekeltem a lici német kórusában, és résztvettem a lici német bébszínházában is. Szóval szerettem tevékenykedni. :)
Na persze ez egy kicsi része az én életemnek. Majd ha még jutnak eszembe dolgok még írok magamról. Akit meg érdekel még valami ezeken kívűl, az kérdezzen, és ha tudok, meg akarok meg minden, akkor válaszolok is.

2008. november 4., kedd

Hobby

A tegnap az igazgatónő a kezembe adott egy katalógust, hogy nezzek bele, lehet tetszik, esetleg rendelni is akarok belőle. Mondom köszönöm, és kimegyek. Meg se néztem előszőr, azt hittem ugyanolyan mint a többi, szuper de drága katalógus.
No de végülis délután volt időm, átnézni. És nem jött, hogy higgyek a szememnek. Hobbyboltos termékek, interneten megrendelhető dolgok, itt Romániában, és az ár is elérhetőnek tűnik, ráadásul nagyon nagy a választék.
Szóval már az a kérdés megoldva, hogy hol szereuhetem be a kézimunkáimhoz való dolgokat, csak egy dolog van még. Nem igazán van helyem itt ebben a házban sem az anyagok tárolására, sem kézimunkázásra. Na de kitalálok én majd valamit.
Akit érdekel az a www.hobbyfix.ro oldalon keresgélhet, szétnézhet, rendelhet, stb.

2008. október 30., csütörtök

Gondolatok



















1. Adj többet, mint amennyit elvárnak tőled, és ezt örömmel tedd.

2. Akármihez fogsz, szenvedéllyel csináld végig.

3. Harapd el szavaid, ha kritizálni akarsz, de a dicséreteket a tetőről is kiáltsd.

4. Mikor azt mondod Szeretlek, érezd komolyan.

5. Mikor bocsánatot kérsz, nézz az illető szemébe.

6. Bízzál az emberekben, de láss keresztül a hímezett hazugságokon.

7. Te egyedüli lélek vagy, aki valamiben a legjobb a világon, ezért bízzál magadban és találd meg azt a valamit, ami lekötelezve az emberiség javát szolgálja.

8. Sose nevesd ki senki álmait. Akinek nincs álma, annak nincs is sok mindene. Ha te az emberekben magadat is megismered, az a te lelki biztonságodat fejleszti.

9. Szeress mélyen és szenvedélyesen. Akkor is, ha fájdalmas, ez az egyetlen módja annak, hogy teljessé tedd az életed.

10. Nézeteltérésben küzdj becsületesen - gúnyolódás nélkül.

11. Ne ítélj el senkit a rokonain keresztül vagy az első benyomásból.

12. Tanulj mások hibájából.

13. Ha valaki kérdez tőled valamit, amire nem akarsz válaszolni, mosolyogva kérdezz vissza: miért akarod ezt tudni?

14. Jusson eszedbe, hogy a nagy szerelem és a nagy siker nagy rizikóval jár.

15. Az igazságot és a kegyelmedet soha ne hagyd el, akaszd e kettőt nyakadba, hogy mindig és mindenhol a szíved közelében legyen.

16. Ha vesztettél, ne veszítsd el a tanuláságot is.

17. Jusson eszedbe a TTF: Tisztelet magad iránt, Tisztelet mások iránt, és Felelősség a saját tettedért.

18. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkretegyen egy nagy barátságot.

19. Amint rájöttél, hogy hibáztál, igyekezz azt kijavítani.

20. Mosolyogj, miközben felveszed a telefont. A hívó érezni fogja a hangodból, hogy jó szándékkal gondolsz rá.

Levélben kaptam ezt, és megtetszett. Jó gondolatok vannak bennefoglalva.

2008. október 28., kedd

Zöldség leves

Nem mindig így készítem a zöldséglevest és ez nem is a hagyományos zöldségleves.
Gondolkoztam, milyen levest főzzek, hogy ne ugyanaz legyen, mint utoljára, de a hozzávalók is felelhetők legyenek itt a lakásban. Zöldség van itthon, de mivel utoljára húsgombócleves volt, most egy könnyű leves mellett döntöttem.

Volt a fagyasztóban egy zacskóban friss szemes és zöldbab, keverve, és egy fél zacskó borsó is. Kivettem, kicsit olvadjon ki, közben kivettem egy félliter húsleveslevet ami ugyancsak a fagyasztóban volt,, de persze ha nem lett volna, az se lett volna baj. Kiolvasztottam a húsleves levet és odatettem főni, tettem hozzá még vizet. Közben megtisztítottam, felvágtam apróra egy hagymát, és karikóra egy murkot, olajban megdinszteltem, adtam hozzá vegettát, daráltpaprikát, egy kis csípős aranyat, sót, borsot, ez persze ízlástől függ. A forró vízbe tettem a zöldségeket és a megdinsztelt hagymát és sárgarépát is. Addig főztem, míg minden zöldség kellően megpuhult. Készítettem hozzá rántást, habarást, a rántásba pirospaprikát is tettem. Közben galuskát is készítettem, most tettem bele apróra vágott petrezselymet is, és mikor a zöldség megfőtt, beleszaggattam a galuskát, kicsit főztem, majd hozzáadtam a rántást, habarást, és ezzel is felfőztem. Kóstoltam, még fűszereztem és egy csokor petrezselmet is szórtam a tetjére. Nem vagyok nagy petrezsleymes, de azért valamennyit szoktam használni.
A végén hozzáadtam még 2 deci tejfölt. Most kiprobáltam az Evódia által javasolt tejfölt, és nekem bevált, tetszett. Mikor kicsit kihűlt, még megkóstoltam és adtam hozzá egy kevés ecetet, hogy éppen enyhítse a borsó édes ízét. És kész a mai leves.

Galuska helyett lehet mást is tenni bele, vagy ha van benne bőven zöldség nem is muszály bele, de a lényeg, hogy én nagyon szeretem a galuskás levest, főleg az ilyen tejfölös levesekben, meg zöldséglevesekben. A zöldséglevest általában galuskával készítem.

2008. október 27., hétfő

Újra itthon

A hétvégén mennyegzőbe voltunk, és persze megint nem készítettem olyan képeket, amilyeket elvárt tőlem a blogvilág... vagyis vannak képek, de egy sem, például, ahol a mennyasszony és a vőlegény jól látszodjon. Na de, amiket készítettem itt vannak a picasa weboldalomon. Az imaházba messze ültem, szóval nem sikerült jó kép, és közben Csongival felváltva videóztunk is. Valamennyi fel van vévée videóra, úgy az istentisztelet, mint a vacsorai program egy része. Ha kész lesz a fel és átdolgozás, akkor szólok.
A mennyegző nagyon jó volt, csodás és szép volt a mennyasszony, és nekem abban a kiváltságban is részem lehetett, hogy ott voltam a mennyasszony körül a készülődés, öltözködés, sőt fényképészkedés pillanataiban. Persze, lehetne képem is bizonyítékként, de nincs.

Most vakáció van és én pihenek, takarítok, konyháskodok, olvasok, filmezek, stb, mindezt felváltva, nem egyszerre, és mikor mihez van kedvem. Sőt ma már Anitáztam, Balázsoztam és Lidiáztam is. :) Lidiával beszélgettünk, képeket nézegettünk, Anitának pedig olvastam, sokat, míg berekedtem, Balázsnak pedig magyaráztam, és mosolyogtam. Persze mindeközben csenge aludtam. Épp akkor jöttem le, mikor ő ébredezett. :)

2008. október 24., péntek

Törpikék

Itt a héttörpés kép is :) na és persze, aki még több képet szeretne itt talál. Kedves kis törpikéim ők, és persze van már, aki kész nagylegény. Dani meg Miki már nem törpike, sőt mostmár Pálma is kész kisasszony, és Obed azóta nagyon megnyúlt. A három kisebb elől... hát Klaudia meg Tünde már iskolások azóta és Ábel most készül iskolába. :)

Az élet szép


ovimentes napom van, és miért? Mert ma indulunk Brassóba a mennyegzőbe. Most már harmadik alkalom lesz, hogy Szilviáéknál szállunk meg, vagyis Csonginak csak második, no de a lenyeg, hogy jó az, ha vannak ilyen aranyos segtőkész rendes, szeretettel váró emberek Brassóban.
A legnagyobb valósznűség szerint Lea is velünk jön, most várom, hogy jeleyyen mikor és mivel érkezik Temesvárra.
Én már alig várom, hogy lássam a mennyasszonyt teljes pompájában ragyogva, és lássam a boldog mosolyt az arcán. :) Emlékszem, hogy Zsike is ott volt mellettem és segített az öltözködésben, a készülődésben. Jó lesz most visszaemlékezni a mi nagy napunkra is. :) Szép nap volt és örömteli, és még mindig azon gondolkodom, hogyan sikerült annyit mosolyognom...? Mert sok kép készült és legtöbb mosolygós.
Még csak annyit, hogy írok majd ha hazaérünk, és remélem kép is lesz. Az a jó, hogy vakációm van a héten, és csak szerdán meg csütörtökön kell bemenjek dolgozni. Szóval lesz időm pihenni és rendet rakni, és kiszortálni a dolgaimat, főleg az ovisokat. :)
Szép hétvégét mindenkinek! ne felejtsétek el, hogy AZ ÉLET SZÉP!

2008. október 22., szerda